Amíg ilyenek maradnak a bérek, tragikus marad az oktatás és tragikus marad a szociális szféra

„Tegnap megjelent az a hír, hogy összesen tíz ember ment kémiatanár szakra.

Korábban, amikor a kordonbontás és az oktatás kapcsolatánál azt mondtam, hogy a pedagógusok bérharca folyik sok kritikát kaptam, hogy több gond van oktatással, mint a tanárok bére. Hogy nem jó bérharcra szűkíteni az oktatás ügyét.

Ugyanez a kritika ért a szociális területtel kapcsolatban is, miért az ott dolgozók bérével foglalkozom monomániásan. Kétségtelen tény, hogy mind az oktatás, mind a szociális szféra több problémával küzd, ezek közül a dolgozók bérhelyzete csak az egyik. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ami most a messze a legfontosabb, az a bérharc.

A politikai feladata ugyanis megmutatni mi a legsúlyosabb baj. Persze, nem lesz jó oktatás automatikusan a bérkérdés rendezésétől, de anélkül biztos nem lesz. Nem csak az ott dolgozok fizetése probléma a szociális rendszerben, de amíg ilyen tragikus az ott dolgozók fizetése, addig semmilyen más problémát nem tudunk megoldani.

Hiába csinálunk egy tökéletes alaptantervet, lesz komplex idősügyi programunk, találjuk meg az egyensúlyt a tárgyi tudás és a munkaerőpiaci elvárások között, annyira súlyos az állami szektorban a bérválság, hogy hiába oldanánk meg bármi mást, amíg ilyenek maradnak a bérek, tragikus marad az oktatás és tragikus marad a szociális szféra. Ugyanis mindkettőben egyre kevesebb ember fog dolgozni.

A pedagógus és a szociális bértábla olyan alacsony fizetéseket jelent, amivel nem lehet fenntartani ezeket az állami rendszereket. Amíg ez így van, addig ez kell, hogy a prioritásunk legyen. A többi ugyanis megoldhatatlan ilyen bérszínvonal mellett.”

***

Nyitókép: Vajda János / MTI