Pillanatok alatt elpusztíthatóvá vált a világunk

„A nyár egyik mozislágere a Christopher Nolan által írt és rendezett Oppenheimer című film, melyben bemutatják, ahogy a Manhattan-terv keretében az ismert fizikus vezetésével (más tudósokkal, köztük Teller Edével és Szilárd Leóval) létrehozzák a tömegpusztító csodafegyvert: az atombombát.

És nem is késlekednek – még a háború végső lezárása előtt – elrettentő erejét és az USA világhatalmi pozícióját demonstrálva bevetni azt. 78 éve, hogy Truman elnök elrendelte az atombomba bevetését Japánnal szemben. 

Az amerikaiak maximalizálni akarták az új, évek óta gigászi pénzekből fejlesztett és minden korábbinál pusztítóbb fegyver okozta nemzetközi sokkhatást, ezért – miközben a hagyományos légicsapások előtt szórólapokon szólították fel a helyi lakosságot a városok elhagyására – a két atombomba ledobása előtt szándékosan elmaradt az evakulási felhívás

Hirosimában 1945. augusztus 6-án 70-80 ezer ember azonnal életét veszítette, közülük mintegy 20 ezren lehettek katonák, ám az áldozatok jelentős többsége civil volt. 1945 végéig a sugárfertőzés miatt mintegy 140 ezerre nőtt a halálos áldozatok száma,1985-ig pedig további 65 ezren haltak meg az atomtámadáshoz köthető borzalmas betegségekben. Hirosima épületeinek 70 százaléka elpusztult.

Felfoghatatlan számok, melyek mindegyike mögött hús-vér, élni és szeretni vágyó emberek álltak Ma világunkat újra egyre súlyosbodó konfliktusok szövik át, polarizálódik a nagyhatalmi struktúra és egyre élesednek az új tömbök közötti feszültségek. És immár minden jelentős hatalmi tényező kezében ott van az atomfegyver, de a biológiai fegyverek széles spektruma is rendelkezésre áll, azaz pillanatok alatt elpusztíthatóvá vált a világunk, kiirthatóvá lett az emberiség. A szomszédunkban dúló proxiháború vége eközben egyre kevésbé látszik, a konfliktus eszkalálódásának esélye pedig az elhúzódó háborúval folyamatosan nő. 

Ha elfogadjuk, hogy a történelem az élet tanítómestere, levonhatnánk legalább a legnyilvánvalóbb tanulságot a 78 évvel ezelőtti eseményekből: tudniillik, hogy a háborúnál nincs rosszabb, a békés egymás mellett éléshez pedig párbeszéd szükséges és csakis a békére törekvés, annak szolgálata az egyetlen erkölcsileg támogatható álláspont. A több mint háromórás Oppenheimer filmben egyetlen szenvedő japán arc sem szerepelt. Azt érezhetjük ki ebből, hogy az áldozatok ma is kényelmetlenek, a múlt sötét kútjába szeretnék száműzni drámai történetüket.

A mai vasárnapi Isten-tiszteletre hívó harangok szóljanak értük is és azért, hogy végre vége lehessen a szomszédunkban zajló véres harcoknak. Könyörülj rajtunk, Urunk!”

***

Nyitókép: MTI / CTK