Egy picit megint jó magyarnak lenni

„Amikor Détári Lajos 1988-ban az Eintracht Frankfurtnál ihletett formában játszva az európai élmezőnyt ostromolta, többek közt a Juventus tett érte ajánlatot, ő azonban huszonöt évesen keserves csalódást okozva az Olimpiakosz Pireuszba igazolt, és soha nem futotta be azt a pályát, amire az adottságai jogosították. Amikor Dzsudzsák Balázs 2011-ben szintén huszonöt volt, a legszínvonalasabb európai bajnokságok klubjai csábították, ő azonban a könnyű utat és a gyors pénzt választotta: a teljesen ismeretlen Anzsi Mahacskala játékosa lett, és két évvel később törött Lamborghinijével jelezte, hogy bejött neki az élet – pályája további éveiben már csak orosz, török és emírségi csapatokban játszott. Szoboszlai Dominik ma legalább akkora tehetség, mint egykor Détári és Dzsudzsák volt, még csak huszonkét éves, és a Liverpool játékosa: végre egy magyar labdarúgó, aki nem megúszni meg okosba’ megoldani akarja a karrierjét, hanem próbálja kihozni magából a legtöbbet – ez az a mentalitás, amiből példát kellene állítani a következő nemzedékek elé. Végre egy magyar klasszis megkísérel a régesrégi nagyok nyomdokába lépni – egy nemzet reményét hordozza majd, amikor a legendás Steven Gerrard nyolcas mezében pályára lép, és egy nap talán Puskás Ferenc után a második győztes magyarrá válik az európai bajnokcsapatok verengésében. Egy picit megint jó magyarnak lenni.”

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt