A Pride-hét margójára: melegnek lenni nem szégyen!

„2015 óta arccal és névvel vállalom fel nagy nyilvánosság előtt azt a hitemet, hogy egyetlen embertársunkra sem tekinthetünk úgy, mint pusztán egy üres cimkére, vagy úgy, mint egy ijesztő ideológiára, vagy úgy, mint egy politikai fegyverre! Mert minden egyes ember egyformán EMBER! És pont ezért ugyanazzal a méltósággal rendelkezik, mint bárki más. Én olyan országban akarok élni, ahol a politika abból kovácsol tőkét magának, hogy azért küzd, hogy a világunk emberibb és elfogadóbb legyen!

«Ha egy ember meleg, keresi Istent és jó szándékú, ki vagyok én, hogy elítéljem?» – mondta Ferenc pápa. Néhány évvel ezelőtt Budapesten az egyik előadásomban róla, és többek között arról beszéltem, hogy mit gondol a homoszexualitásról. A végén odajött hozzám egy huszonéves, szép arcú fiú és nyíltan megkérdezte: «Rita, te is meleg vagy?» Mire azt feleltem, hogy már 15 éve boldog házasságban élek, és egy átlagos, dögunalmas heteró vagyok. Majd megkérdeztem, miért fontos mindez. «Azért, mert nem utálom őket – felelte –, pedig katolikus vagyok, ráadásul teológus.» Majd elmesélte, hogy néhány éve teljesen világossá vált számára, hogy a fiúkhoz vonzódik. Ugyanakkor hívő ember, szereti az Istent, fontos számára a vallási közössége. Nem akart a közösségében képmutató módon élni tovább. Elhatározta, hogy bevall mindent őszintén a papjának. Így is tett. A pap a beszéd hallatán elsápadt, majd odarohant az íróasztalához és kivett belőle egy papírost. Azt mondta a fiúnak, tessék, itt van az útmutató, csinálja végig, és amire a végére ér, meggyógyul. Nem lesz többé meleg. Majd akkor jöjjön vissza, de addig látni sem akarja! És kérte, ne felejtse el, hogy őt az Isten így képtelen szeretni!”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd