Nem győztem a borzalmakat átkeretezni. A megannyi emberi roncsot, a csont és bőr tetemeket, akik az őrület előtt szerettek, terveik voltak, élni akartak. De ezek helyett gyilkos gáz és krematórium várt rájuk, mert az volt a vallásuk, ami.
A Páva utcai emlékközpontból azonban mégsem megnyomva távoztam. Az alagsorból egy lépcső visz fel a felújított arany-kékben úszó zsinagógába, amely elképesztő békét áraszt.
Ebben a csöndben tört elő belőlem az Arany Jeruzsálem, amelynek első versszakát egyszercsak dúdolni kezdtem. A Schindler listájából is ismert dal pedig visszhangzott a falak között.