Ha nem sikerült áttörniük Bahmut szárnyain a hevenyészett védelmet, miért lennének sikeresebbek a délen?
„Ami Bahmuton belül történt az csupán egy jól ismert mintázat megismétlése. Az oroszok bizonyított előnye a városi harcokban. Liszicsanszk, Kramatorszk, Mariupol, Szoledár stb. A város körüli nyílt terep azonban, az eddigi tapasztalatok fényében, az ukránok hazai pályája. Elég ha a Harkiv környéki nagy gyorsasággal végrehajtott manőverre vagy a Herszon körüli harcokra gondolunk. Ha a városon belül nem is sikerült megállítani a muzsikusokat, a város két szárnyán az előny egyértelműen az ukránoké kell legyen. Hogyan is halad a város bekerítését előirányzó Szirszkij terv?
A térképekből ítélve sehogy. A kezdeti néhány száz méteres előrehaladás után, és a nagy elvárások ellenére, a front újra befagyott a szárnyakon. Feltevődik a kérdés, hogy miért?A kérdésre két alternatív, egymást kizáró, választ lehet adni:
1. A Szirszkij terv a város bekerítésére és a muzsikusok csapdába ejtésére eleve csupán az információs hadviselés szintjén létezett. A szárnyak támadása a visszavonulás biztosítását szolgálta és semmi többet.
2. A bekerítési kísérletet végrehajtó ukrán elitcsapatok visszavonulásra kényszerítették ugyan a szárnyakat védő orosz gépesített lövészeket, de a védelmi vonalat áttörni bem tudták.
Ha az első válasz jár közelebb az igazsághoz, akkor egy profi módon végrehajtott, biztosított visszavonulást láttunk, ami az összes harcformák legnehezebbike. Ha azonban a második válasz tükrözi a valóságot, akkor feltevődik a kérdés, hogy mit sugal ennek az áttörési kísérletnek a kudarca a Nagy Ellentámadással kapcsolatban?
Ha az ukrán hadsereg legjobbjainak nem sikerült áttörnie a Bahmut két szárnyán meghúzott hevenyészett védelmi vonalat, akkor miért lennének sikeresebbek a déli hadszintér nagy mélységben kiépített védelmének az áttörésében?
Az utóbbi napokban az ukrán hadsereg tett egy sor igen kreatív lépést, hogy újra magához ragadja a kezdeményezést. Az információs hadviselés szintjén ezek kivételesen sikeres akciók voltak, a kinetikus hadviselés szintjén azonban költséges kudarcok.
A Nagy Ellentámadás előestéjén az ukrán hadseregnek nem PR trükkökre van szüksége, hanem olyan kézzelfogható taktikai sikerekre amik validálják az újonan megszerzett offenzív képességeit.”
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Az általam követett jelek változó értékei fokozatosan tovább romlanak, különösen a mindennél fontosabb kohézió terén.
A jogállamiság fogalmát elemezve az EP-képviselő azt mondta, ez egy „gumikategória” a jogi objektivitás szempontjából.
Világfelfogások, sőt a háború és a béke pártja között kell majd döntenünk. Látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, halljuk a nyugati vezetők, köztük a NATO-főtitkár riasztó mondatait, amelyek apáink, nagyapáink háborús emlékeit idézik. Ebben a helyzetben a polgári oldalnak, a nemzeti kormánynak óriási a felelőssége.
