A családban, a közlekedésben, a közéletben, a politikában, a szórakozásban, a csatatéren... mindenhol!
„Elég az erőszakból!
Ülök a szállodai szobámban és váltogatom a tévécsatornákat. Tízből nyolc csatornán az orosz-ukrán háború rettenetes képei, meg a lázadó csoport Moszkva felé haladó tankjainak és harckocsijainak felvételei. Mindenki ugyanarról tudósít, ha akarjuk, ha nem, ezt kapjuk a képünkbe. A sok borzlom már-már összefolyik, amikor az egyik csatornán ugyanannak a háborúnak egy másik oldalát mutatják be, nevezetesen a Bakhmut körüli lövészárkokat. Ahogy nézem a szerencsétlen egyenruhás srácokat, félelemmel a szemükben, bevillannak az emlékezetembe azok a filmek, amelyeket az első világháborúról láttam. Úrrá lesz rajtam az akkor érzett reménytelenség, ahogy beleképzeltem magam az akaratuk ellenére besorozott tinédzser gyerekek helyébe. Ha előrevonulsz, akkor az ellenség lő le. Ha hátrafelé menekülsz, akkor a sajátjait vádolnak árulással és hajtják végre rajtad azonnal az ítéletet. Azt hiszem, ha létezik pokol, akkor valahogy így néz ki.
Azóta eltelt száz év. Annyi minden történt ebben a száz évben, ami jobbá tette a világot.
- Feltaláltuk a számítógépet.
- Bevezettük az internetet, így évezredek tudását tettük elérhetővé néhány gombnyomás alatt.
- Forradalmasítottuk a kémiát, így bármilyen ízt, illatot elő tudunk állítani laboratóriumi körülmények között.
- A gyógyászat hatalmasat ugrott előre. Egy új betegség megjelenésekor néhány hónap alatt képesek vagyunk védőoltást készíteni ellene.
- Olyan közlekedési eszközeink vannak, amilyenekről elődeink álmodni sem mertek (bárcsak szegény nagyapám látná a mostani autómat!).
- Az emberi lélek legbelső bugyrainak működését is feltártuk már.
És mégis mi a fene történik velünk? Száz év alatt ugyanazok a vérszomjas, kérhelehetetlen, erőszakos és kegyetlen lények maradtunk, mint bármely korábbi történelmi korban. Csak kifinomultabban, hatékonyabban, drágábban és hangosabban gyilkolunk.
– kérdezheted. Hát tudd meg, hogy sokkal többet, mint gondolnád. Valamikor azok a szörnyetegek, akik mindezt a háttérből irányítják, ugyancsak emberek voltak. De elindultak egy olyan úton, amelynek végén elvesztették emberiességüket. Az emberiességünket akkor veszítjük el, amikor az erőszaknak bármilyen mértékű teret engedünk az életünkben.
- Amikor a saját feszültségedet rányomod a családtagjaidra és a gyerekeid félnek tőled, elindultál az emberiesség elvesztésének útján.
- Amikor bántó szavakkal alázod meg azokat, akiket védelmezned kellene, elindultál az emberiesség elvesztésének útján.
- Amikor a tehetetlenségedet és a problémamegoldó képességed korlátokba ütközését abban éled ki, hogy vered a nálad gyengébbet, akkor elindultál az emberiesség elvesztésének útján.
- Amikor ilyen vagy olyan eszmék nélkül elhiteted magaddal, hogy te többet érsz másoknál és neked több jár mint nekik, elindultál az emberiesség elvesztésének útján.
- Amikor belemész az előtted haladó autó fenekébe és feszültséget keltesz minden közlekedőben a tiszteletlenségeddel és agresszivitásoddal, elindultál az emberiesség elvesztésének útján.
- Amikor azzal akarod magad jobb színben feltüntetni, hogy a másikat befeketíted és gyűlöletet keltesz ellene, akkor elindultál az emberiesség elvesztésének útján.
Ezek mind ugyanazok az emberi alapvonások, amint amelyek kiteljesedve szörnyetegekké változtatták a valamikor embernek született hadurakat is. Egy különbség van közöttünk és közöttük: Kicsi befolyás, kicsi hatás. Nagy befolyás, nagy hatás. Ha neked »csak« néhány emberre van befolyásod, akkor az erőszakos magatartásoddal »csak« annak a néhány embernek teszed tönkre az életét. Ha valakinek nagy befolyása van, az egész országokat dönthet romokba és generációkat traumatizálhat. Ne feledd azonban, hogy a kettő ugyanarról a tőről származik. Mindkettő ugyanannak a fának a gyümölcse.
És még egy dolog: Mit táplálsz magadban naponta azokkal a hatásokkal, amelyeket megválaszthatsz? Merthogy egy csomó dolgot nem választhatsz meg, az OK, az csak árad rád ha akarod ha nem. De megválaszthatod, hogy milyen filmeket nézel, milyen zenét hallgatsz, milyen játékokat játszol, milyen videókat nézegetsz. Amivel táplálod az elmédet, az hatással lesz rád. Ez pedig meg fog mutatkozni a tetteidben és a döntéseidben is. Az ugye megvan, hogy az amerikai hadseregben használnak háborús számítógépes játékokat a katonák érzéketlenítésére, hogy megszokottá váljon számukra a gyilkolás és ne okozzon erkölcsi gátlást a harctéren sem? Ugyanaz a játék a seregben, mint az otthonainkban a gyerekszobában...
Az én válaszom az erőszakra: NEM!
Elég az erőszakból! A családban, a közlekedésben, a közéletben, a politikában, a szórakozásban, a csatatéren... mindenhol!
Ha nem akarsz az ördögtől vásárolni, akkor ne nézegesd a kirakatát!
Van egy perced? Kapcsolódj!
- Az erőszaknak milyen formáit fedezed fel a környezetedben?
- Mit tehetsz ezek az erőszakos megnyilvánulások ellen?
- Milyen befolyást gyakorolnak rád azok a hatások, amelyekkel a szabadidődben körülveszed magad?
- Milyen döntéseket kellene ma hoznotok ahhoz, hogy az otthonotok a béke szigete legyen ebben a háborgó világban?”
Nyitókép: Genya SAVILOV / AFP
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Több száz amerikai kül- és biztonságpolitikai szakértő összesített véleménye szerint ez az a 30 globális konfliktus, amely amerikai érdekeket veszélyeztethet ebben az évben.
Be kell bizonyítani, hogy a párt veszélyes Németországra.
Tömött padsorok, végeláthatatlan tömeg – valahol biztos, de az Európai Parlament ülésén biztosan nem.
A liberális lap szerint Trump azt akarja, hogy Izrael megsemmisítse a Hamászt.
Az üléspróba és a szimulátorteszt már megvolt, szerdán pedig vezetni is fogja Fioranóban az egyik Ferrarit a britek hétszeres Forma–1-es világbajnoka, Lewis Hamilton.
Chema Rodríguez elsősorban a hozzáállást hiányolta a franciáktól elszenvedett hétgólos vereség alkalmával, bár sem a védekezésünk, sem a támadásunk nem működött, és a játék többi eleme sem volt rendben. Bánhidi Bence pedig arról beszélt, hogy az ellenfél helyett végül saját magunkat leptük meg.
