Az őrület útját emberi tragédiák szegélyezik!

Porhintés.

Ez a kottyer szidja a buzikat, közben veri a f@rkát a pc előtt mikor 2 csaj nyalja egymást. Ja a nők nem buzik, ők leszbik. Átoperálás? Ezt is csak a hülyék hiszik el, meg az elbutultak. Magyarország elöre megy? Nem! Hátra.

Úgy van.

Édesanyám ne öljél meg! Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám ne öljél meg! Az öledben fészket leltem, Isten adta hozzá lelkem. Nagy a világ, majd elférek; ne pusztuljak, mint a féreg. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Értem egyszer esküt mondtál, tanúsítja a szent oltár. Ha esküdhöz hűtlen lennél, megvádollak az Istennél. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Én is keresztvízre vágyom, ne vedd el a mennyországom! Ha irgalmas lennél hozzám, imáidat imádkoznám. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Édesanyád is várt téged, ringatott, ölelt és védett. Tőled én is ezt esengem, szeress engem, tűrj meg engem. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg Tarts meg örökre magadnál, ha szíved alá fogadtál. Érzem mint dobog felettem, aminek a foglya lettem. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Ne szálljon mint örök átok, foganásom perce rátok. Érzed? Én már élek benned; tudd meg anyámmá kell lenned. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Ha eldobnál, ki szeretne, ki borulna a szívedre? Napot-órát nem számítva, betegségben ki ápolna? Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Várja jöttöm egy őrangyal, Isten küldte szent paranccsal. Kiterjesztve védő szárnya, jaj, ha rám hiába várna! Hívtál, jöttem; vártál, lettem; legyünk egyek most már ketten! Istennek már megköszöntem, hogy itt vagyok az öledben. Szíved minden dobbanása, közelebb hoz a világra. Édesanyám, ne öljél meg! Hadd örüljek látva téged. Ajkadról vett imádságban, életemért szíved áldjam. Drága léted hadd kísérjen itt a földön s fönn az égben. /Ismeretlen szerző verse./