Az őrület útját emberi tragédiák szegélyezik!

Porhintés.

Úgy van.

Édesanyám ne öljél meg! Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám ne öljél meg! Az öledben fészket leltem, Isten adta hozzá lelkem. Nagy a világ, majd elférek; ne pusztuljak, mint a féreg. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Értem egyszer esküt mondtál, tanúsítja a szent oltár. Ha esküdhöz hűtlen lennél, megvádollak az Istennél. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Én is keresztvízre vágyom, ne vedd el a mennyországom! Ha irgalmas lennél hozzám, imáidat imádkoznám. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Édesanyád is várt téged, ringatott, ölelt és védett. Tőled én is ezt esengem, szeress engem, tűrj meg engem. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg Tarts meg örökre magadnál, ha szíved alá fogadtál. Érzem mint dobog felettem, aminek a foglya lettem. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Ne szálljon mint örök átok, foganásom perce rátok. Érzed? Én már élek benned; tudd meg anyámmá kell lenned. Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Ha eldobnál, ki szeretne, ki borulna a szívedre? Napot-órát nem számítva, betegségben ki ápolna? Szíved alatt, szépen kérlek, Édesanyám, ne öljél meg! Várja jöttöm egy őrangyal, Isten küldte szent paranccsal. Kiterjesztve védő szárnya, jaj, ha rám hiába várna! Hívtál, jöttem; vártál, lettem; legyünk egyek most már ketten! Istennek már megköszöntem, hogy itt vagyok az öledben. Szíved minden dobbanása, közelebb hoz a világra. Édesanyám, ne öljél meg! Hadd örüljek látva téged. Ajkadról vett imádságban, életemért szíved áldjam. Drága léted hadd kísérjen itt a földön s fönn az égben. /Ismeretlen szerző verse./

Szerintem ilyenkor a konzervatív sajtónak szünet nélkül ordítania kellenne eme korcs fajzatok "elnyomásáról,és üldöztetéséről". Ha ennyire elítélt dolog ez akkor miért lóg még a szivárványos zászló a városházán? Mi az hogy ez egy hónapos rendezvény? Ráadásul kiállítással,és többféle bemutatóval? Jó,persze a "vendégek"sok pénzt hagynak a városban... Ezeknek a szerencsétleneknek nem az a segítség,hogy politikai fegyvernek használják őket,hanem megkérdezni tőlük,miért érzik magukat annak amik. Nem a banzáj idején hanem a mindennapi életükben. Valószínűleg évtizedekre visszamenőleg el lehetne gondolkozni."Pedig a sírt,hol nyugszik atyja kellene megbotoznia!" Ugye,"tisztelt" támogatók? Alles kaputt? Europa? Seine,oder nicht Sein?