Arra persze nagyon figyelnek, hogy otromba bukásuk árát ne ők fizessék meg.
„Eljutottunk arra a pontra, ahol az állampárti gazdaságpolitika - leánykori nevén: válságkezelés, születési nevén: megszorítások – már tudományos szemmel nézve is kifejezetten érdekes elegyét adja a neoliberális szélsőségeknek és a padlássöprés néven ismertté vált rákosista rekvirálásoknak.
A tegnap éjjel, sunnyogva, fű alatt benyújtott rendeletek – a pofátlanság SI-mértékegységét jelentő veszélyhelyzetre való hivatkozással – voltaképpen egyetlen dolgot jeleznek, de azt minden korábbinál erőteljesebben: NINCS PÉNZ. Elfogyott, elherdálták, kifolyt azon a sok-sok lyukon, amit a nyilvánosság szállodabizniszeken, kaszinótendereken, 2Rule névre keresztelt álsportszergyártó vállalkozásokon, sporteseményeket szervező látszatkáeftéken és egyéb ínyencségeken keresztül észlelhetett az elmúlt években.
Nincs pénz, mert az EU nem ad. Mert az éveken át, nagy átéléssel, szembeszöszökő kitartással folytatott kardcsörtetés és tányércsörömpölés eredményeképp ma már senki nem hiszi el, hogy ez a kormány valaha, akármelyik ígéretét betartja, vagy bármelyik állítását komolyan gondolja. Nincs az a Navracsics Tiborba oltott doktor Gulyás Gergely, aki akár csak közepesen hihető színvonalon elő tudná adni a konszolidált, européer tárgyalópartner szerepét anélkül, hogy ne röhögjék arcba a »brüsszeli bürokraták«. Szabadságharcnak álcázott lókupeckedésük eredménye nulla – áthúzva.
Arra persze nagyon figyelnek, hogy otromba bukásuk árát ne ők fizessék meg, hanem te, a családod, és azok a magyar vállalkozások, munkavállalók, akiknek nincs hova hátrálnia és menekülni. Megjött a cehh, ki kell fizetni – ezért most a te zsebedbe nyúlkálnak.
Orbán Viktor ugyanis soha nem jön zavarba. Osztott és szorzott, és mivel a kockás füzetében az jött ki, hogy ha teljesíti az EU feltételeit (azaz: nem lop), akkor az állampárt köré épített cégbirodalom a fejére omlik. Ezért inkább vesz fel hitelt a piacról – drágán. Az árát pedig ráterheli az adófizetőkre – ahogyan szokta. A baj csak az, hogy mivel már senki nem bízik a kormányban, ezért külföldről sem jön _elég_ pénz. Megkopasztandó baleknak tehát marad az, akinek van bankbetéte, spórolt pénze, megtakarítása: te, én, a családod, a barátaid.”
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
***
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Egyre hangosabban üvöltenek, egyre elvakultabban hiszik el az egyre hajmeresztőbb idiotizmusokat és hergeléseket, amit a szektavezér produkál nekik.
Az Európai Unió olyan feltételeket szab, mintha azt mondanák egy országnak: vágd le a lábad, és akkor kapsz pénzt – tette világossá a miniszter.
Recesszió, versenyképességi válság, politikai nyomás: a német kormány drasztikus lépésre szánta el magát.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Többen számítanak növekvő megtakarításra jövőre.
Természetesen az Origo, a Pesti Srácok és a Mandiner is terítékre került.
Beethoven tanította zongorázni, ő maga pedig egy országot tanított szeretni: Brunszvik Teréz nem kérte az arisztokrata luxust, inkább árvák és szegények közé ment.
