Viktor először

Huszonöt évvel ezelőtt tartották az országgyűlési választások első fordulóját. Ahogy régebb óta fiatal olvasóink emlékezhetnek rá, még kétfordulós voksolások zajlottak, vagyis két hétig lehetett izgulni és kampányolni az első eredményhirdetése után.

1998-ban középiskolás éveim kezdtem, így a választójoggal nem, ugyanakkor közéleti kíváncsisággal már jócskán rendelkeztem, így végigkövettem a választási szezont. Politikai eszmélkedésem alapélményei még ’89-re nyúlnak vissza, emlékszem, hogy tapadtunk a tévére a köztársaságot kikiáltó Szűrős-beszédnél, majd arra is, hogy vasárnapi ebédeknél végigdisputáltuk az MDF kormányázását (R.I.P. Uborka, legjobb paródiaműsor) és a Horn-féle visszarendeződés kiábrándító éveit.

A '98-as választások előtt bennem, ahogy talán szinte mindenkiben ott élt 

a Stadler-féle vállalkozói világ abszurditása. 

És a Bokros-csomag, aminek mázsás súlyával gyalogolt bele az MSZP-SZDSZ-koalíció a választásokba. Emlékszem a Horn–Orbán-összecsapásra, ahol a nyolcvanas évek fásult, cinikus művházigazgató karakterét hozó miniszterelnököt egyszerűen lemosta a szemtelenül céltudatos és laza Orbán.

Emlékszem arra is, hogy a választások első fordulója megbolygatta gimnáziumom lelkivilágát, ahogy boldogult némettanárom kifejtette: sötét ló ez a Fidesz, még bármi lehet belőle. Majd hozzátette, hogy 

Az első forduló természetesen még nem döntött el semmit, a Fidesz komoly taktikázásra kényszerült. Bár listán a szocialisták kaptak többet, de a biztonságos kormánytöbbség az MDF és a kisgazdák megszelídítésével elérhető volt. Kőkemény tárgyalások következtek, és ahogy fel tudom idézni, Torgyántól azért tartott a polgári szimpátiájú rokonság. A történet további része ismert, a hárompárti koalícióval új, kiegyensúlyozott szakasz kezdődött az ország életében, és az SZDSZ elindult a kimúlás lassú útján.

Visszagondolva azért a teljesen más politikai képlet ellenére döbbenetesen hasonló tendenciák működtek huszonöt éve is: a MIÉP bekerülése azonnal előhívta a nacionalista (és antiszemita) kártyát, és a négy évet végigkísérte a Fidesz revolverezése is ezzel.

ami ma is ugyanúgy fut, csak a médiaerőtér vált kiegyenlítettebbé.

És persze a huszonöt éve lezajlott választások után felálló hatpárti parlament egyetlen pártelnöke sem aktív már, viszont a miniszterelnököt ugyanúgy hívják ma is.