Nem „Előre!”, hanem „Utánam!”

„Mindezzel elvben és a lehetőségek függvényében gyakorlatban is szembehelyezkedve vezeti az országot a magyar kormány, amely zászlajára tűzte a konzervativizmust és a kereszténydemokráciát. Amikor úgy tűnik, hogy egész Európával dacol, az azért csalóka, mert valójában csak a woke-ideológia hatalmába kerített és annak szolgálatába állt országokkal dacol; a többiek csupán lapítanak, és nem merik elmondani a valós véleményüket olyan ügyekben, amelyeken Európa jövőbeli létezése múlik, mert inkább kivárnak, hogy nem veszélyes-e. Jó néhány uniós tagállam némán kuksoló és a magyarok kiállásáért titokban szorító vezető politikusainak kenyérgyávasága és a hamis biztonság utáni vágyakozása biztosan szembemegy a sokat emlegetett alapító atyák szellemiségével.

Nem kötelező politikusnak állni. Ha pedig csak azért teszi az ember, mert szeretne jómódban élni, de nincsenek meg hozzá a képességei, akkor még árt is vele.

A kereszténység és a konzervativizmus a tettekben él.

A magyar kormány által hirdetett konzervativizmus és kereszténység olyan fogalmak, amelyek minden tekintetben ellentétei a woke által erőltetett halálkultúrának. A woke, az egy ideológia. Természetellenes, épp ezért csak úgy érhet el sikert, ha addig győzködik róla az embereket minden lehetséges platformon, a videoklipektől és filmsorozatoktól, az óvodai és iskolai érzékenyítésen át az üzenetekkel teleplakátolt metróaluljárókig, amíg végül az emberek elhiszik az ezerszer elismételt hazugságot. A kereszténység és a konzervativizmus viszont életet, az isteni természettel összhangban álló életet akar.

A kereszténység és a konzervativizmus természetes. Épp ezért nem szavakkal lehet róla meggyőzni az embereket, hanem tettekkel. Ilyen élettel. A valóság és a természet a mi oldalunkon áll, de ehhez valóban kereszténynek és valóban konzervatívnak kell lenni, hogy működjön.”

Nyitókép: NurPhoto / Contributor / Getty Images