Hogy a törökországi ellenzék évek óta tartó erősödését megértsük, közelebbről is szemügyre kell vennünk azokat a körülményeket, amelyek Erdoğan népszerűségét majdnem 20 évig biztosították. Ezek közül magasan a legfontosabb a gazdasági stabilitás.
Törökország 1955 és 2005 között az alsó-közepes jövedelmű országok kategóriájában toporgott (az egy főre eső jövedelem nem haladta meg a 4125 dollárt, mai értéken), és a kilencvenes évek második felében kialakult belpolitikai válság 2001-re súlyos gazdasági válságba torkollott: az erősen külföldi tőkétől függő Törökországból szinte menekültek a befektetők, a költségvetési deficit az egekbe szökött, tömegével szűntek meg a munkahelyek és a jövedelmi egyenlőtlenségek elmélyültek. Ezekben a zavaros időkben emelkedett fel Recep Tayyip Erdoğan, aki szerencsésen épp elkerülte a népszerűtlen megszorító intézkedések fázisát 2001-2003 között, viszont a visszaálló gazdasági stabilitás hozta viszonylagos elégedettséget ügyesen lovagolta meg.”
Fotó: Emin Sansar / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP