Nagyon kell figyelnie a török választásokra annak, aki Orbánt akarja buktatni

„A különböző felmérésekben egész jól szereplő ellenzéki választási szövetség, a CHP-vezette Nemzeti Szövetség (Millet İttifakı) egy sor karakán politikai intézkedést helyezett kilátásba jelenleg egyáltalán nem valószínűtlen győzelme esetére. De hogyan jutott az ellenzék ilyen közel a több mint 20 éve regnáló Erdoğan leváltásához? Mit lehet várni egy posztautokratikus törökországi kormánytól?

Ha a magyarországi ellenzék bármikor is kormányváltásra készülne, igen fontos lenne odafigyelnie a most május közepén zajló törökországi választásokra és az azt követő időszakra, mivel Erdoğanra most jó eséllyel vereséget mérhetnek. Bár a két ország társadalmi és politikai viszonyai között jelentős különbségek is vannak, azért akad bőven hasonlóság: az agyoncentralizált közigazgatás, a civil és kulturális élet közel teljes uralása és az autokratikus vezető klienseiből közpénzen kitermelt elit felépítése mind-mind olyasmi, amivel egy kormányozni készülő hazai politikai tömbnek a Fidesz esetleges bukása esetén is rengeteget kell majd küzdenie. Cikkünkben sorra vesszük azokat az akadályokat, amelyeket az idősödő diktátor az elmúlt 20 évnyi regnálása során állított az ellenzéke elé, még arra az esetre is, ha esetleg búcsúznia kéne – átmenetileg? – az elnöki széktől.

Gazdasági diadalmenet és gyors hanyatlás az Erdoğan-rezsim alatt

Hogy a törökországi ellenzék évek óta tartó erősödését megértsük, közelebbről is szemügyre kell vennünk azokat a körülményeket, amelyek Erdoğan népszerűségét majdnem 20 évig biztosították. Ezek közül magasan a legfontosabb a gazdasági stabilitás.

Törökország 1955 és 2005 között az alsó-közepes jövedelmű országok kategóriájában toporgott (az egy főre eső jövedelem nem haladta meg a 4125 dollárt, mai értéken), és a kilencvenes évek második felében kialakult belpolitikai válság 2001-re súlyos gazdasági válságba torkollott: az erősen külföldi tőkétől függő Törökországból szinte menekültek a befektetők, a költségvetési deficit az egekbe szökött, tömegével szűntek meg a munkahelyek és a jövedelmi egyenlőtlenségek elmélyültek. Ezekben a zavaros időkben emelkedett fel Recep Tayyip Erdoğan, aki szerencsésen épp elkerülte a népszerűtlen megszorító intézkedések fázisát 2001-2003 között, viszont a visszaálló gazdasági stabilitás hozta viszonylagos elégedettséget ügyesen lovagolta meg.”

Fotó: Emin Sansar / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP