Orosz-ukrán testvérháború

„Az orosz és az ukrán nép történelme a korai időkben annyira szoros volt, hogy mindkét nép államisága a IX. században létrejövő Kijevi Rusz fejedelemségre vezethető vissza. Lassú folyamat a három keleti szláv testvérnép, az orosz, a belarusz és az ukrán elválása egymástól. Annyira, hogy csak a 14.-15. századtól beszélhetünk ukránokról, mint elkülönült népről. Valójában önálló nemzetté válásuk csak a 17.-18. századra tehető. A három keleti szláv nyelv ma is nagyon hasonló, jól megértik egymást, a szókincsük kétharmad részben azonos, vagy hasonló. Ez az elhúzódó, vontatott nemzetté érés napjainkban manifesztálódik egy megkésett, kifejezetten infantilis, koravén, idejétmúlt nacionalizmusban. Mintha a nagy identitáskeresésben az ukrán nép napjainkban érkezett volna el a XIX. századba!

A hatalmas északkelet-európai sztyeppéken és erdőségekben élő keleti szláv törzsek állammá szervezését a Skandináviából érkező vikingek, a varégok kezdték el. Először Rurik alapított fejedelemséget Novgorod központtal 862-ben, amit Rusznak nevezett. A név eredete ma is tisztázatlan. Később Kijev emelkedik még föl, mint fejedelemség, és a kettőt egyesíti majd Nagy Vlagyimir 980-1015 között. Ő veszi föl a kereszténységet 988-ban. Bölcs Jaroszláv (1019-1054) már erős államot teremt. Az ő Anasztázia lányát a mi I. András királyunk (1046-1060) veszi feleségül. András, Béla és Levente hercegek, az István király ellen lázadó Vazul fiai, éppen Kijevből, Jaroszláv udvarából térnek haza, lezárni az István halála utáni trónviszályok korát. (Levente valahol útközben eltűnik, többet nem említik a krónikák.)

Valójában a három keleti szláv nép lassú elkülönülése 1237-ben, a mongol betöréssel kezdődik tulajdonképpen. A lakosság egy része északabbra húzódik biztonsági megfontolásból, és Moszkva központtal alakul ki egy új fejedelemség, sokáig a mongolok vazallusaként. Belőlük lesznek majd az oroszok, akik délen maradnak a mongol iga alatt, azok pedig az ukránok.”

Nyitókép: Pixabay