Nem szándékom megfejteni azt, mitől ennyire szerencsétlenek és párbajképtelenek ott a baloldalon.
„A politikai üresjáratok sűrű halmazát abban is láthatjuk, hogy a baloldal ugyan próbálkozik a folyamatos zavarkeltések folyamatos sorozatát fenntartani, de valójában annyit sem képesek vele elérni, hogy a sajátjaik előtt igazolják, miért is van erre szükség. Ez sok összetevőből következik.
Elsőnek például abból is láthatjuk, hogy a világon senkit sem érdekel, mit és miért tesznek. Azt hiszik, túlzok? Érdemes megnézni, hogy a közösségi oldalakon milyen számokat képesek produkálni, vagy akár azt, hogy személyesen, ott és akkor, amikor mindez történik, mennyien is kaphatóak arra a hivatásos forradalmárokon kívül, hogy ott legyenek ezeken a felfordulásokon.
Mi mutathatna rá ennél jobban, mint a tény, hogy Hadházy Ákos, akiről lassan már csak teljesen sokadlagos információ, hogy amúgy országgyűlési képviselő, saját maga jegyzi meg a legutóbbi felfordulás után, hogy ez bizony nagyon kevés volt.
Elfogyott az a lendület, ami amúgy sem igen volt meg. És ez még nem is feltétlenül valami lebecsülése a baloldali forradalmároknak, hanem pőre megállapítás. 13 éve, azaz bőven több mint egy évtizede képtelenek bármilyen valamirevaló politikai paradigmát is letenni a választók elé az asztalra. Ehelyett megelégednek azzal, hogy a magyar jobboldalt külföldön győzik vagy éppen nem győzik le. Ezért ünnepelték olyan nagy elánnal mondjuk a szlovén országgyűlési választások eredményét és ezért vannak most nagyon elkeseredve, látva a törökországi számokat.
Mert mindenhol Orbánt látják, akit egészen biztosan csak egyetlen egy helyen nem sikerül megverni: Magyarországon.
Nem szándékom megfejteni azt, mitől ennyire szerencsétlenek és párbajképtelenek ott a baloldalon. Nyilván ez egy kényelmes helyzet is, hiszen egy ilyen minőségben leledző ellenfelet igencsak könnyű legyőzni, ha elegendő munkát tesz bele a nemzeti oldal, de nem csak ezért. Ez maradjon a saját tótumfaktumaik feladata. Az igazán kétségbeejtő fejlemény lassan az a baloldal számára, hogy tényleg nemigen maradt miért küzdeni, nem maradt miért harcolni, nota bene nem maradt miért fennmaradni.”
Nyitókép: Kocsis Máté Facebook-oldala
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
