Miért propagandistáznak folyton a balosok?

„Kézenfekvő a válasz: Hát mert erre idomították őket, ezt mondták nekik, ezt kell tolni. Ismételgetni, mint egy papagáj. És hogy is hívják azt, akinek megmondják, hogy mit kell mondani, és éjjel-nappal azt ismételgeti? Igen, propagandistának.

A balos újságírók és véleményformálók, sőt, a politikusaik is mind-mind ócska propagandisták. Nincs önálló gondolatuk, de a leckét jól betanulták, és fel is mondják. Egy részük pénzt is kap érte, guruló dollárokat. Nem csak a 444, a Telex, a HVG, stb. firkászai, nem csak a Pottyondy-Puzsér-Fókuszcsoport Bermuda-háromszög, nem csak Nagy Blanka vagy Pankotai Lili, de a Juhász Zolik, Andrások és a DK irányítása alatt álló számos egyéb Facebook-oldal és csoport is. Akik hol egy olcsó mémet, hol egy hasonlóan olcsó Alföldi Róbert, Koncz Zsuzsa vagy Iványi Gábor idézetet osztanak meg szakmányban. Ugyanazt a mémet vagy idézetet, pár órán belül 4-5 csoportban.

Meg persze odajönnek a kormányközeli szereplők oldalaira a fröcsögő, személyeskedő, az eredeti posztokhoz egyáltalán nem kapcsolódó, irreleváns kommentjeikkel. Mert ez is ki van adva nekik. Ezt is szakmányban kell csinálni. Gombokért. Meg persze feljelenteni az oldalakat, videókat a Facebook-nál, a YouTube-nál. Ennyire képesek, ezeket az utasításokat hajtják végre, ezért fizetik őket.

De! Van egy másik oka is, amiért épp ők, akik valójában tényleg propagandisták, propagandistázzák, seggnyalózzák a kormánypárti újságírókat, közéleti szereplőket. Olyan embereket, akik egyáltalán nem azért írnak vagy mondanak valamit, mert Orbán Viktor megparancsolta. Vagy mert Orbán Viktor kegyeibe akarna valaki ezzel beférkőzni. Hanem egész egyszerűen így gondolja, és történetesen egyetért a kormánnyal. De a balosok nem csak azért tolják papagájként ezt a mantrát, mert ezért fizetik őket. Sőt, nem csak azok tolják, akiket fizetnek érte, hanem azok a balos aktivisták is, akik önszántukból teszik. Mert tényleg így is gondolják.

Mert saját magukból indulnak ki. Ők el sem tudják képzelni azt a helyzetet, hogy valakinek van egy saját véleménye, vannak elvei és értékei, foglalkoztatják a világ, az ország, a közélet dolgai. És ezért aztán ki is mondja, le is írja a véleményét. És amikor egy politikai erő az ő belső meggyőződéseivel jól rezonáló, azokhoz hasonló elképzeléseket, álláspontokat fogalmaz meg, akkor egyértelműen, felvállaltan és hitelesen, a »függetlenség« álcája nélkül odaáll a mellé a politikai erő mellé.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád