J. S. Mill és a haladás despotizmusa

„Az elhallgatott hangok, lopott pillantások és földalatti ellenállás elnyomó korában nem csoda, hogy John Stuart Mill A szabadságról című műve egy új nemzedék számára vált inspirációvá. 1859-es kiadása óta Mill rövid értekezése a szólás, a vélemény, a kifejezés és cselekvés szabadságáról központi fontosságú filozófia volt azok számára, akik megtapasztalták a kényszert, a korlátozást és elnyomást – legyen az politikai, társadalmi, vallási, akadémiai vagy személyközi. Másfél századdal Mill halála után Mill érvei a »szabadság atmoszférája« mellett, melyet csak a sérelemelv korlátoz, a liberális rend uralkodó filozófiája.

Ugyanakkor bár Mill könyvét a liberális társadalom szükséges feltételeinek védelmében írta, ma a konzervatívok azok, akik leginkább hivatkoznak rá. Ha egykor a viktoriánus kor szabadgondolkodóit voltak azok, akiket a leginkább »töröltek« a vallásos tradicionalisták – Mill aggodalmának legfontosabb forrásai – ma a helyzet fordított. Konzervatívok és különféle »klasszikus liberálisok« rendszerint felhozzák Millt, mint a progresszív elnyomás elleni cáfolatot. (…)

Azonban korántsem egyértelmű, hogy Mill örülne munkája új híveinek. Sőt, jó okunk van azt hinni, hogy Mill valójában nagyon is meg volna elégedve azzal az új progresszív hegemóniával, amit érvei elősegítettek. Mill szabadság melletti kiállása a konzervatívok és libertáriusok téves elképzelésével szemben nem a szólásszabadság mint öncél melletti kiállás volt, hanem egy eszköz egy további cél, a rezsimváltás érdekében. A rezsim, amit meg akart haladni, a viktoriánus anglia szokások által uralt társadalma volt, tágabb értelemben pedig a Nyugat hagyományos társadalma, különösen is annak klasszikus és keresztény öröksége. A rezsim, amit elő akart segíteni, nem más volt, mint az a progresszió, ami ma uralja a Nyugat fontosabb intézményeit. (…)

Az A szabadságról így ravaszul félre van címezve. Ha Mill annak valódi témáját akarta volna kiemelni, akkor inkább azt a címet adta volna, hogy A haladásról. A szabadság sosem volt a kötet fő témája; a szabadság a mechanizmus volt, ami a hagyományos, alulról építkező társadalmi rendet egy felülről lefelé építkező, progresszív rezsimmé változtatja. Értekezése a radikális egyéni autonómián alapuló, fennálló liberális politikai rendet kívánta összhangba hozni egy még létre nem jött progresszív társadalmi renddel, amelyet a szabadok dominálnának, akik egyre radikálisabb »életkísérletekbe« fognak. (…)

Mill leszögezte, hogy a haladó társadalom szabadsága csak átmeneti állapot. »Amint az emberiség fejlődik« – azaz ahogy haladunk, és egyre »progresszívebbé« válunk – »a doktrínák száma, amelyeket már nem vitatunk vagy nem kételkedünk benne, egyre nőni fog: és az emberiség jólétét szinte teljesen azon mérhetjük majd, hogy mennyi olyan igazság lesz, amelynek elfogadottsága eléri azt a pontot, hogy nem vitatják.« Akik azt hiszik, hogy a modern intézmények, például az egyetemek világlátásának homogenitása a milli alapelvek elárulása, nem olvasták Millt.”

Patrick J. Deneen a Notre Dame University politikafilozófusa, a Postliberal Order című lap egyik szerkesztője. Legutóbbi interjúnk itt olvasható vele: Amerikának olyan vezetőre van szüksége, mint Orbán Viktor – Patrick Deneen a Mandinernek.

Fotó: Ficsor Márton