Lényegében az ipari forradalom kezdete óta gyorsuló ütemben halnak ki a fajok, hiszen élőhelyeket veszünk el tőlük, és nem utolsósorban irtjuk őket. Mármost a biodiverzitás nem valami romantikus zöld izé, hanem a túlélésünk egyik feltétele. Azt tudjuk, hogy a széndioxidszint változása miatt a felmelegedés, a tengerek savanyodása, az erózió mértéke növekszik. De azon is el lehet gondolkozni, hogy mi van, ha olyan változás indul el, ami az oxigénszintet is módosítja? Azért gondoljuk meg, ha 2000 méterre felmegyünk, az sokaknak nem igazán komfortos, bizonyos munkákat ott már nem lehet elvégezni. Mi van, ha például az Alföldön kevés lesz az oxigén, mert valamit sikerül átbillentenünk? Ez is előfordulhat. Az élővilág persze mindenhez alkalmazkodik, néhány faj kihal, újak jelennek meg. Mi viszont rettentően érzékenyek és sérülékenyek vagyunk.
Úgy érti, hogy az emberi faj kihalása is lehetséges?
Az, hogy az emberiség, mint faj, kihaljon, kevéssé valószínű, de nem lehetetlen. Azt, hogy egy drasztikusan csökkent méretű populáció, egy egészen más körülmények között tengődő emberi populáció legyen az örökösünk, bőven el tudom képzelni. És nem egy-két-háromszáz év múlva, hanem akár néhány évtizeden belül. Nagyon sokan a 2050 körüli időpontra teszik a totális összeomlást, és szerintem ez nagyjából korrekt számítás, ha csak nem történik valami komoly és gyors változás. De ha történhetne ilyen, annak már azért látszania kéne.