„Ezen most elgondolkodtam. Az rendben van, hogy mint mindenkihez, az önmagukat transznak tartó bolondok felé is szeretettel kell fordulni. Ez az alapja az európai civilizációnak. Viszont nem fér a fejembe, hogy mi szükségünk van rájuk? Van sövénynyírójuk? Ügyesen kezelik a gipszkartont? Fizetik a sörömet?
Ha nem, mivel ezek a képességek függetlenek a szexuális bolondozásoktól, akkor mire fel ez a kétségbeesett kiabálás? Szerintem egy-egy társadalom kifejezetten kényelmesen elvan olyanok nélkül, akik folyamatos odafigyelést, gondoskodást, bátorítást, ünneplést és kivételezést igényelnek, valamint önmaguk megélése az egyetlen tevékenység, amivel elütik a rájuk kiszabott időt. Főleg, ha amúgy semmilyen kapcsolatban nem állok velük, nem rokonaim, nem ismerőseim.”
***
Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner