„Amikor az ember annyira ráér, hogy van ideje nemes, az egyetemes emberiség univerzális üdvét szolgáló eszmék kifundálására, akkor ügyelnie kell arra, hogy azok a nemes, az egyetemes emberiség univerzális üdvét szolgáló eszmék gyakorlattá fejlesztett hétköznapjai őt ne érintsék. Elvégre a nemes eszméket az emberiségnek szánta az altruista muci, nem önsegítő tréningnek. Ezt az alapvető bölcsességet hagyták figyelmen kívül a rendkívül progresszív szerkesztőségek és NGO-k vezetői, vezető munkatársai és egyéb szellemi világítótornyai. Hiba volt.
Álmodtak egy világot maguknak, most ott állnak a kilépő papírjaikkal.
A hírek szerint erős foszladozásnak indult haladó szerkesztőségek és NGO-k maguk választotta sorsa egyetlen tanulsággal szolgál a szélesebb közvélemény számára: nem lehet úgy élni, ahogy ők azt kitalálták. Berendeztek maguknak egy (mikro)világot a legfennköltebb eszméik alapján, és nem képesek elviselni.
Amikor az ember annyira ráér, hogy van ideje nemes, az egyetemes emberiség univerzális üdvét szolgáló eszmék kifundálására, akkor ügyelnie kell arra, hogy azok a nemes, az egyetemes emberiség univerzális üdvét szolgáló eszmék gyakorlattá fejlesztett hétköznapjai őt ne érintsék. Elvégre a nemes eszméket az emberiségnek szánta az altruista muci, nem önsegítő tréningnek. Ezt az alapvető bölcsességet hagyták figyelmen kívül a rendkívül progresszív szerkesztőségek és NGO-k vezetői, vezető munkatársai és egyéb szellemi világítótornyai. Hiba volt.
Az egy körrel korábbi kommunisták eszesebbek voltak. Ők ügyeltek arra, hogy noha az osztályharc véget ért a proletárforradalommal (csak nemzetközileg fokozódott közben), nekik azért legyen otthon pár személyes szolgálójuk. Akiket régebben cselédnek hívtak, de azt a gyakorlatot nem lehet eléggé elítélni. A személyes szolgáló munkaköre ugyan tökéletesen egybevágott a korábbi cseléddel, ugyanúgy takarított, vasalt, mosogatott és lopott, de az átnevezés után nyomban megszűnt az antagonisztikus osztályellentét. A kommunisták jól is érezték magukat ebben, az ancien régime-hez megkapóan hasonlóra berendezett világban, de ebben sincs semmi meglepő, ők ugyanis urak akartak lenni, nem pedig a sarkából kifordítani a világot. A kommunista ideológia csak a tömegek mákonya – az, aminek ők maguk a vallás társadalmi funkcióját látták.