Fura ez a hozzáállás a parlamentarizmushoz, jogállamhoz, demokráciához. Ha egyszer kötelező a megszavazás, és nem szabad vele késlekedni – pláne nem szabad más döntést hozni, mint ami meg van adva – akkor mire fel az egész?
Már a kommunizmusban sem értettük az egyetlen párt jelöltjeiből választott országgyűlés és az egyhangúan elfogadott törvények világát, de azt hittük, ez véget ért. Azt gondoltuk, azért kell egy adott kérdésről szavazni (pl. NATO-csatlakozás), mert van opció (nincs csatlakozás).
Ha kötelező elfogadni, akkor mit szórakoznak velünk (meg más parlamentekkel) ilyen bohóckodással? Ha pedig nem kötelező, miért nem hagyják, hogy mi eldöntsük, mit akarunk. A plurális demokrácia pont azért van, hogy a különböző álláspontok artikulálódhassanak. Ha veszélyben érezzük az érdekeinket, elveinket, miért ne akadályozhatnánk meg a kockázatosnak ítélt dolgokat?”