Ismerik azt a Szolzsenyicin-idézetet, amely a kommunistákról szól, káros emberekről, rosszakarókról és egyebekről? Az a baj, hogy én még nem akadtam nyomára annak, hogy ez az idézet valóban létezne, akármilyen frappáns is.
„Vagyis ha egészen pontosan és akkurátusan szeretnék fogalmazni, annyira nem frappáns. Jót mond, de nem jól. Számtalanszor találkoztam már azzal a helyzettel, hogy a tipikus, Kölcsey által bravúrosan megfogalmazott tétel nem teljesült: jót s jól. Ha a forma nem az igazi, nem stimmel alakilag, akkor hiába dicséretes a célja, nem lesz „jó”. Ezért nem jó például – hogy egészen friss jelentkezőt mondjak – a Hadik-film. Amíg látványosnak kell lenni, nem rossz, de komolyan, Molnár Áron, mint verekedő, balhés, állandóan nők mellett forgolódó Gvadányi? És aztán nála jobb színészek is elvéreztek abban, hogy alig van rendezés és forgatókönyv. Mindegy, ez most mellékes.
Szolzsenyicin állítólagos idézete nem irodalmi szöveg és ilyen stílusú írás egyszerűen nem jellemző a prózájára, mondják nálam hozzáértőbbek. Szokták volt mondani, hogy a Lenin Zürichben vagy a Hogyan mentsük meg Oroszországot elnevezésű röpiratban szerepelnek a mondatok.
Lehetnének az előbbi dokumentumregényben, de nincsenek. Eleve érdekes volna ilyet állítani Lenin nézőpontjából. Egy röpirat alkalmasabb területnek bizonyulna erre, de ott sincs ilyen – legalábbis semmi nyoma.”
Nyitókép: MTI Fotó: Marjai János
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
