Nehéz most bármit mondani

Tényleg sírok. Elmegy egy generáció. Abban hiszünk: ott fent, ott fent. Hazament.

Egyszer a nyolcvanas évek második felében valahogy odakeveredtem egy egyetemi gólyabálra, nyilván, valaki meghívott, mert egyébként az ilyen helyeket ki nem állhatom, magamtól soha el nem mentem volna. A sok program között az egyik nagyteremben egy MIni koncert volt meghirdetve. Beültem és vártam a kezdést. A meghirdetett időpontban föl is csörtetett a Mini a színpadra és játszani kezdett. A helyzetnek adott némi szürreális jelleget, hogy a nézőtéren a hangpult mögött ülő hangtechnikuson és rajtam kívül senki nem volt, de ez Törököt a legkevésbé sem zavarta, fergeteges showt produkált, "ritmusban kéne maradni" és a szokásos, megtapsoltatta a nem létező közönséget stb., remekül elkommunikált az üres teremmel. Egyébként a zene valóban jó volt, bár a keverés hagyott némi kívánnivalót maga után, Török hangján és fuvoláján kívül jóformán csak a lábdobot lehetett hallani, de az embertelenül hangos volt. Szóval, Török egy vérbeli profi zenész volt, őt azon kívül, amit csinált, más valószínűleg nemigen érdekelte, és mivel azt csinálhatta, amit szeret, neki ez épp elég is volt. Nyugodjék békében!

Tavaly a mamut KFC-ben találkoztam vele, ismeretlenül leültem hozza kicsit beszélgetni, nagyon közvetlen jó fej volt.

Ádámot körbezárta a dzsungel. Nyugodjék békében, nagyon kedveltem. https://youtu.be/20A3qG1w7Zs