Orbánnak sikerült újra egy win-win helyzetet előállítania önmaga számára

„A mai politikai vétó természetesen fontos és derék húzás a regulatív hatalmi ág részéről, s még csak azt sem vonnám kétségbe, hogy Novák Katalinnak tényleg ez az őszinte véleménye. Azonban nem tudok nem arra gondolni, hogy ez a lépés is az Orbáni Bábszínház 2022-26-os évadának egyik jól megkoreografált jelenete. Mire gondolok?

Az Európai Bizottság egyre nyomorultabb izmozása során kitalálta, hogy ma már nem elég haladó a hatályos bejelentővédelmi törvény (2013. évi CLXV. törvény – amúgy szintén eurokonform), kell egy új. Azt most hagyjuk, hogy a magyar társadalmi kultúrában mennyire szerencsés, ha újabb-és-újabb jogi inspirációt kapnak a névtelen bejelentések. S azt is hagyjuk, hogy a nagytőke Uniója miközben kimunkált védelmi rendszert biztosít azoknak a munkavállalóknak, akik anonim módon az egyéni cselekvést választják, ugyanezt valahogy nem kényszeríti ki azoknak a számára, akik kollektíven, egyenesen, mondjuk sztrájk formájában lépnek fel. Mit léphetett Orbán az újabb uniós diktátumra?

Ha ez az ára a fejlesztési forrásoknak, nosza cseréljük le a 2013-as törvényt. A most vétózott jogszabályszöveg 80%-ából sugárzik is, hogy az igazságügyi tárca lóhalálában ültette át angolból magyarra. Csakhogy itt jön az orbáni furfang. Behekkelt a hiperhaladó, eurokonform törvényjavaslatba egy III. fejezetet azon a címen, hogy »Az Alaptörvényben foglalt alapvető értékek és jogok magasabb védelmi szintjének elérése érdekében, valamint a magyar életmód megvédéséhez fűződő közérdekre tekintettel benyújtható bejelentések«, ami briliánsan demonstrálja, hogy a magyar kormány nem térdel le csak úgy Brüsszel előtt és várta a hatást. A hatás természetesen nem maradt el.

Donáth Anna elkezdett szirénázni, hogy veszélyben a szivárványcsaládok, mert mostantól a gyermeket nevelő azonosnemű párokat is befújhatják az unatkozó házmesterek. Donáth Anna természetesen hazudott. Az inkriminált szövegrész persze úgy baromság ahogy van, de speciel a gyermeket nevelő azonosnemű párok feljelentését nem lehet beleérteni, íme: »d) az Alaptörvény L) cikkével és az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésével védett da) házasság és család alkotmányjogilag elismert szerepe, db) a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelem és gondoskodás, valamint születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának kétségbe vonása.« A másik három pont ellenben aggasztó támadás a politikai véleménynyilvánítás szabadsága ellen, íme: »a) az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában kinyilvánított azon tény kétségbe vonására irányuló tevékenység, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők, b) az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában hivatkozott, a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett bűnök alól felmentő, továbbá e bűnöket, valamint az Alaptörvény U) cikkében foglalt bűnöket kicsinyítő módszeres tevékenység, c) az Alaptörvény I) cikke szerinti nemzeti jelképeink tiszteletének és használatának akadályozására irányuló cselekmény.«

A brüsszeli bürokráciához viszont nyilván eljutott Donáth hisztériakeltése (ez volt a cél) és – gondolom – figyelmeztethették az Orbán-kabinetet, hogy értik a viccet, de nem szeretik, úgyhogy vagy villámgyorsan kihátrálnak a troll-fejezetből, vagy keresztet vethetnek az uniós forrásokra. S ekkor jön a köztársasági elnök, aki úgy küldi vissza a törvényt, hogy ugyan tessék már kiszedni belőle a komplett III. fejezetet. Orbánnak nem kenyere a meghátrálás, ebben a jelenetben viszont bónuszként azt is elő tudja adni, hogy kérem szépen mi nem Brüsszel előtt hajoltunk meg, hanem tudják kérem itt jogállam van, meg fékek és ellensúlyok és mi bizony komolyan vesszük a köztársasági elnöki intelmeket. A továbbiakban minimum a bejelentővédelmi törvény, de voltaképp az egész jogállamiság szempontjából sincsen itt semmi látnivaló, lehet továbbhaladni és várjuk az utalást. Az egész műsorszám közben pedig még az ellenzék titkos fegyvere is kicsit amortizálta magát. Orbánnak sikerült újra egy win-win helyzetet előállítania önmaga számára: miként annyiszor az elmúlt másfél évtizedben.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád