Gy. Ferencből megint előbújt a savanyú leheletű, grízes hangú kocsmafilozófus

„Gyurcsánynak oly magas az »Isten, Haza, Család«, mint hangyának a katedrális.

Gy. Ferencből megint előbújt a savanyú leheletű, grízes hangú kocsmafilozófus. Ez a főállású, megélhetési lélekkufár most éppen Jézusról delirál – a gyurcsányi kenetteljes irrealizmus öklendeztető stíljében –, arról értekezve, vajon megfér-e a szeretet törvényével a nemzeti öntudat? Lehet-e a patriotizmus, a »nacionalizmus« keresztényi tulajdonság, tekintve, hogy Jézus az egyetemes szeretetet hirdette

Gyenge, internacionalista próbálkozás ez, Feri! Nagyon gyenge! Az »Isten, haza, család« magyar értékrendje ugyanis egy olyan belső zsinórmérték, amely soha nem öncélú, s alaptermészete szerint sem valami ellen irányul, hanem mindig egy magasabb rendű ügy érdekében dolgozik, ezáltal – ha úgy tetszik – a szerves, teremtő értékrend legnemesebb megnyilvánulása.

Persze ezt te nem értheted, Feri! Ezért inkább csak húsvétolj a saját világképed szerint! Pattintsatok fel a szemlőhegyi Apró-villában egy ’84 Szilveszteréről megmaradt, a kupakjánál kicsit beszáradt Éva vermutot a III/III-as, impexes, elvtársi nosztalgia jegyében, aztán kapd elő a locsolódat, nyomd el trillázós hangodon a »Zúg a traktor, szánt az eke« kezdetű locsolócsasztuskát - Piroska néni és Klára örömére –, majd végezetül, bepárásdodott tekintettel danoljátok el kedvenc örökvörös slágereteket, hogyaszongya:

»És nemzetközivééééleszholnapraaviláááág...«

Bánom én, csak végre hagyj már bennünket békességben ünnepelni...”

***

Nyitókép: Facebook