Kell ez?

„Fontos eszköze a demokratikus működésnek az ország­gyűlés. Úgy általában. Konkrétan azonban már kevésbé. Persze a magyar országgyűlésről beszélek, amelyet a hatalom gyakorlóinak – a végrehajtó hatalomról beszélek – sikerült teljesen lezülleszteni.

De a lebutított törvénygyárrá silányított parlamenten belül is aggasztóan siralmas az azonnali kérdések órája.

Látszólag minden a helyén van, de valójában semmi nincs. A Fideszt, mint kiderült, semmi más nem érdekli, mint hogy akadálytalanul haladjon a maga kitervelt útján. Ez az út pedig kizárólag arról szól, hogy a látszatok megőrzése, fenntartása mellett ténylegesen semmi olyan ne történjen, ami nincs ínyére a többségnek. A törvények megvitatása és elfogadása – mint erről már oly sokszor írtunk – egy rossz színházi előadásra emlékeztet, egy szomorújátékra; nem erről álmodoztunk a rendszerváltás idején (és akkor még nem szóltunk az állami szintre emelt korrupcióról).

Az újságírásban is előfordul, hogy egy-egy interjúnál nem a válaszok, inkább a kérdések a fontosak. Hajdanán így volt ez a T. Házban is. A Fidesznek, pontosabban Orbánnak azonban – hisz alapvetően a miniszterelnökről szól ez a műfaj, akinek időnként kötelező válaszolnia a képviselők kérdéseire – sikerült új műfajt teremtenie, bevezette a megalázások óráját. Már ha az ellenzék kérdez. Minden megszólalása arról szól, miként lehet a kérdezőt a földbe döngölni, megszégyeníteni, és a kérdés elől könnyedén elhajolni.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán