„Ezen a húsvéton mindenkinek jóindulatot és megértést kívánunk, de szeretnénk azt is, ha egy kicsit mindig húsvét lenne. Talán békésebben élnének az emberek, ha az ünnep elmúltával is bíznánk az isteni kegyelemben. Az volna a jó, ha újra úgy lennénk európaiak és magyarok, ahogyan őseink is azok voltak: viaskodva a korral, amelyben éltek, de mégis okosan gazdálkodva a lehetőségeikkel. Hogy a minket körülvevő természetet ugyanúgy adjuk át gyermekeinknek, ahogyan előzőleg mi is kaptuk, és hogy társadalmunkban ne a panasz és a vád visszhangozzék, inkább az elemi emberség.
Húsvét ünnepén arról is szólnunk kell, hogy közösen akarni a jót mindig a legtöbbet jelenti. Imádkozni államunk vezetőiért, honfitársainkért, egyházunkért, családtagjainkért, azért, hogy méltósággal és becsületben éljük le életünket, s hogy a kísértéseket legyen erőnk visszaverni: valamirevaló, méltó állapot. Az imát és a közös akaratot soha, senki nem tudta megtörni. A keresztyénység legnagyobb ereje a katakombák kora óta a gondolat szabadsága és a kimondott szó, valamint a munka, a cselekvés, az építő szándék, a jóakarat. Aki ugyanis hisz Jézusban, szabadságot szerzett magának. És aki szabad ember, imádkozik másokért, közösséget épít, felelősséget vállal, nem fut el, hanem a helyén marad, valamiképpen tehát a jóra törekszik, valójában a legtöbb, amit ember elérhet ezen a földön.
A mostani húsvét legyen elsősorban a háború elleni közös imádság ideje. Arra is kérjük Istent, hogy oltalmazza a magyar nemzetet, vezessen minket a jó útra, és tekintsen ránk kegyelemmel, megértő szeretettel, gyógyító szándékkal. Mi pedig igyekezzünk úgy élni, hogy a húsvét örökké visszhangozzon a szívünkben.”
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay