Brüsszel végleg Washington kiszolgálójává vált

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

Ami Brüsszel orosz-ukrán háborúval kapcsolatos kommunikációs stratégiáját illeti, a tavalyi februári összecsapások után nem sokkal, egyből két meghatározó csapásirány kidolgozása és alkalmazása öltött testet. Amíg a kontinentális establishment mindent megtett annak érdekében, hogy az ukrán fegyveres ellenállás legerősebb elkötelezettjeként tetszeleghessen, addig ezzel ellentmondásos módon már az első pillanattól kezdve megpróbált minden olyan vádat lemosni magáról, amely a különböző fegyver- és hadieszközszállítással kapcsolatos ígéretei révén a háború elmélyítésével és a vérontás fokozásával hozta összefüggésbe.

Hogy e meglehetősen kusza retorikai kísérlet kis idő múltán mennyire visszafelé sült el, az már a háborút követő hetekben, hónapokban kiderült, miután a magyar kormány, illetve különböző biztonságpolitikai, diplomáciai szakértők nyilatkozataikban éles bírálatokat fogalmaztak meg. S bár e reakciók egyértelműen rámutattak a fegyverszállítási törekvések és a békekötés propagálása között tátongó logikai szakadékra, a nyugati politikai elit – karöltve a magyar ellenzék teljes egészével – a valósággal mit sem törődve továbbra is hazugnak állítja be azokat a józan hangokat, amelyek Brüsszelt a harcok támogatásával vádolják.

Azonban a napokban elhangzott, kifejezetten külügyi és biztonságpolitikai megfontolásokból tett brüsszeli nyilatkozatok félreérthetetlen módon nemcsak arra a tényre világítanak rá, hogy Európa vezető politikai intézményrendszere a végletekig elkötelezetté vált az orosz-ukrán háború továbbtáplálásában, hanem arra is, hogy a washingtoni vérszomjnak megfelelni akaró bürokraták

Előbbi állítást talán mi sem példázza jobban, mint Josep Borrell hétfői nyilatkozata, melyet az uniós tagországok külügyminisztereinek tanácskozását követő sajtótájékoztatón ismertetett. Mint azt Ukrajna további, végsőkig való felfegyverzésével kapcsolatban elmondta, az Ukrajnának védekezésre ígért lőszerszállítás hiába nem halad az elvárt ütemben, „az EU mindent megtesz, hogy teljesítse a vállalásokat, […] egymilliárd euróval finanszírozza a lőszerszállítási költségek egy részét, ebből pedig az 600 millió eurót már felhasználtak”. Fontos aláhúzni, hogy Borrell – tartva magát a már említett, kétarcú brüsszeli kommunikációs stratégiához – valóban tett a sajtótájékoztatóján utalást a harcoló felek közti békekötés lehetőségére, azonban az ezzel kapcsolatban táplált őszinte gondolatait igencsak beárnyékolták szavai, miszerint egy potenciális pacifikáló akció csak abban az esetben lehet célravezető, ha Ukrajna számára igazságot szolgáltatnak.

Ami a háborúpártiság kérdését illeti, azt leszámítva, hogy az unió egyik vezető politikusaként vajon mennyire szerencsés egy a háborúvá alakult geopolitikai küzdelem esetleges lezárása kapcsán mindenek előtt a szubjektivitáson alapuló „igazságosság” feltételét felemlegetni, amely által a konfliktus végétől bizonyosan még távolabb kerülnek a felek, Borrell egy másik, talán még ennél is lényegesebb kérdésben is számadással tartozik az európai állampolgároknak. Ugyanis a Brüsszelt képviselő politikus az ukrán fegyverszállításokkal kapcsolatos nyilatkozata előtt néhány nappal a korábbiaknál még harciasabb állításokat fogalmazott meg egy francia vasárnapi hetilapnak, a Journal Du Dimanche-nak küldött elemzésében, amelyek már az európai régió határain is túl mutatnak.

Mint az az elemzésből kiderült, Borrell már a látszatra sem adva beszélt arról, hogy Európának, valamint az unió tagállamainak kötelességük lenne kiszolgálni azokat a washingtoni terepasztalokon megálmodott különböző katonastratégiákat, amelyek az ukrán konfliktus mellett már Ázsia csendes-óceáni térségében is potenciális eszkalációs hatással bírnak.

Ahogyan Borrell a lapban az európai országok haditengerészeteinek jövendőbeli, Tajvani-szoros körüli őrjáratai kapcsán fogalmazott, „a Tajvani-szoros a világkereskedelem egyik legfontosabb helyszíne, az EU-nak ott kell lennie a hajózás, a hajózás szabadságát biztosító műveletek révén”. Majd a jól ismert, ellentmondásoktól nem mentes brüsszeli kétkulacsos kommunikációt használva aláhúzta:

amellyel egyértelműsítette, Brüsszel attól sem zárkózik el, hogy Washington vezetésével egy új háborús közeget hozzon létre az európai és a nyugati világ gazdaságát recesszióba sodró ukrajnai konfliktus fenntartása mellett.

Az imént említett Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozatai alapján két megállapítás is helytállónak bizonyul. Egyfelől, Josep Borrell Ukrajnával, illetve Tajvannal kapcsolatban tett hivatalos állásfoglalásai egyértelműen rácáfolnak azokra a nemzetközi és hazai ellenzéki politikai berkekben hallható retorikai mellébeszélésekre, miszerint Brüsszel mindig is a béke pártján állt, és hogy az egész nyugati közösség abban érdekelt, hogy a világban zajló konfliktusoknak végük legyen.

Másfelől, minden jel arra enged következtetni, hogy az európai intézményrendszer közel másfél év alatt végleg feladta abbéli ambícióit, hogy kontinensünk irányítását autonóm módon elsősorban az európai állampolgárok valódi igényeihez igazítsa, s hogy az efféle ügyek kapcsán ellenálljon a Fehér Ház által erőltetett politikai lobbinak. Amennyiben e politikai tendencia az elmúlt napokban látott fejlemények lendületéhez hasonló módon fokozódik majd, úgy könnyen lehet, hogy meglepetéssel zárul majd a jövő évi európai parlamenti választások kimenetele.

Nyitóképen: Josep Borrell (fotó: Frederick Florin / AFP)