Mélytorok VI.

„HÓCIPŐ

MÉLYTOROK VI.

Hát, nem nyertem el a Szájer József Emlékdíjat. Nálunk, a Nemzeti Orientációs Bizottságban (NOB), mi, az agytröszt tagjai (ide épültem be) ezzel a díjjal ismerjük el azokat a legfrappánsabb ötleteket, amelyek egyrészt tetszenek a miniszterelnök úrnak, másrészt előremozdítják a minden oldalról támadott haza ügyét (egyébként tényleg csak az agytröszthöz tartozók nyerhetik el ezt a díjat, a külsősök, Jeszenszky, G. Fodor, Orbán Balázs a két Pilhál, a táncoslábú meg a terepjárós szóba se jöhetnek, a Megafonosok pláne nem, ők az igazi golyófogók). A helyzet az, hogy óriási tisztesség a Szájer-díjat elnyerni, mégiscsak nagy megtiszteltetés kezet fogni Kubatov Gáborral, a Fradi elnökével, pártunk igazgatójával, miután saját kezűleg átadja a B-Közép tiszteletbeli tagságát igazoló oklevelet (ez különdíj, a Szájer-díj az Alaptörvény kéziratának másolata és a vonatjegy).

Az igazság az, hogy tényleg azt hittem, hogy van esély a győzelemre, mégiscsak én tápláltam bele Parragh Lászlóba, a Kereskedelmi és Iparkamara elnökébe, hogy – idézem magamat – ,»A Debrecenbe tervezett kínai akkumulátorgyár élhetőbbé teszi a környezetet.«

Külön is figyelmeztettem a Magyar Nemzetet, hogy Parragh László portréja mellé tegyék oda Kósa Lajost, amint éppen bólint. Ha már a Magyar Nemzet szóba került, Néző László, a Magyar Nemzet főszerkesztője is reménykedhetett a győzelemben. A március 2-i címlap tényleg ütős volt: nagyon nagy betűvel: ,»GYURCSÁNY FERENC LÁTHATÓAN SZERELMES PUTYINBA, mellette kisebb betűvel: ,,Letartóztatták a Hadházyval kampányoló pedofilt.«

Amikor kiderült, hogy Néző tagtárs nem nyert, könnyezni kezdett, de hozzálépett Kocsis Máté és Kubatov Gábor, megsimogatták a fejét és jobbról-balról adtak neki egy-egy puszit.

Megmondom őszintén, hogy amikor megtudtam, hogy Németh Szilárd és Tállai András februárban nem indul a mi kis versenyünkben, akkor még nem tudtam, hogy nincs mese, itt bizony Kósa Lajos fog nyerni. Na jó, amikor megláttam, hogy körünkben van Hende Csaba, aki majd parlamenti küldöttséget vezet a velünk állandóan szemétkedő Finnországba meg Svédországba, akkor már tudtam, hogy Kósa Lajos a nyerő. Hiszen tőle tudta meg az ország, hogy mi az ábra az ukrán-orosz konfliktusban. Nos, a Honvédelmi Bizottság elnöke (pártunk alelnöke, a korcsolyázó szövetség elnöke, korunk James Deanje, aki ha éppen nem tilosban parkol, akkor őrült iramban hajtja a BMW-jét), megmondta a tutit: ,»Mi történik, ha Ukrajna elveszíti a háborút? Semmi. Nyilvánvaló, hogy Ukrajnából marad valami.«

Láttam, hogy nem csak Hende Csaba, az Országgyűlés alelnöke (aki amúgy kupak-ügyben közel áll Kósa Lajoshoz) ugyanolyan lelkesen jegyzetel, mint a Helsinkibe és Stockholmba vele tartó Németh Zsolt, mert most tudták meg, hogy mit kell majd mondani a minket baszogató skandinávoknak: ,,Nem csak hogy Ukrajnából marad majd valami, de az ukránokból is marad valamennyi, mégsem párolognak el.”

Mivel feltételezhető, hogy az alulképzett finn, meg svéd képviselők nincsenek tisztában a történelmi tényekkel, Kósa Lajos külön felhívta a figyelmet arra, hogy az ukránok rutinosan viselik el, ha irtják őket. A magyar Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnökét, meg a Külügyi Bizottság elnökét külön is figyelmeztette Kósa Lajos (volt miniszter is), hogy jegyzetükben kétszer húzzák alá azt a szót, hogy holodomor. Még betűzte is, mert a papírján nem elég nagy betűkkel írták fel neki a szót. Tehát H, mint Hitler. O, mint Onyiscsenko, akivel kapcsolatban Kósa sporttárs felhívta a figyelmet, hogy bár csaló szovjet öttusázóként emlegetik, aki találat helyett gombot nyomogatott a fegyverén, igazából ukrán volt, bár az is lehet, hogy csak az anyja, de ez mindegy. L, mint Lajos és itt nagyon szerényen magára mutatott. Aztán megint O, mint Osztyapenkó, aki ukrán volt és gyáva, és orosz bajtársai kénytelenek voltak lelőni, mert fehér zászlóval a kezében futott el a németek elől. Kósa Lajos egy kicsit gyorsított, mert kurva hosszú ez a szó, hogy holodomor. A D az nyilván Debrecen, a harmadik O gyerekkori kedvenc filmje miatt Oz, a nagy varázsló. M, mint Moszkva, amelyre tekintetünket vetjük, aztán megint egy rohadt O, már a negyedik. Na, itt Lajos kacsintott egyet és azt mondta, hogy O, mint oszt jó napot! Aztán eljutott az R betűig. Hosszan tűnődött, majd ahogy miniszterelnök urunktól látta, megnedvesítette a száját, megigazította a nyakkendőjét, kicsit fészkelődött a székében, és mindannyian láttuk, hogy nagyon, de nagyon koncentrál, és akkor robbant a bomba: Valamelyik Megafonos fiú, vagy a Deák vagy a Bohár segítőkészen azt mondta, hogy R, mint Risztov. Hát, őszintén szólva a szar is belénk fagyott, de Kósa Lajos, aki miniszter is volt, teljesen hétköznapi hanglejtéssel azt mondta, hogy Recsk. Kubatov Gábor intett, ketten kivezették az egyik balfaszt, azt hiszem, értették mi az irány: Recsk.

Már indult is Kósa Lajos kifelé a motorjához, de az ajtóból még visszafordult, hogy hiába nyávognak az ukránok, mi pontosan tudjuk, hogy a ’30-as évekbeli éhínségben több ukrán halt meg, mint most a háborúban. Tehát – emelte fel a mutatóujját Kósa Lajos – ha beköszönt a béke, Ukrajnából is lesz még valami, meg ukránok is lesznek.

Hiába, Kósa Lajos ismertségével nehéz versenyezni, mert azért lássuk be, ki foglalkozik Magyarországon sajtószabadsággal, korrupcióval, amíg alelnök úr milliárdos örökösödési ügyeket intéz, ki nem szarja le, hogy Felcsúton nagyobb vízesés épül, mint a Niagara, ha a korcsolyázó szövetség elnöke a televízióban fémkupakok segítségével magyarázza el, miért elkerülhetetlen az ÁFA-emelés. Na jó, néha engem is meghallgat Lajos, akinek a múltkor küldtem egy feljegyzést arról, hogy , »minden magyar gyermek egy újabb őrhely, akit óvni és védelmezni kell.« Gondoltam, az őrhely az tetszik majd a Honvédelmi Bizottság elnökének, de nagyvonalú volt, átpasszolta az ötletemet Varga Juditnak, aki mindjárt fel is tette a Facebookra.”

Nyitókép: Youtube-képernyőfotó