Aszex pride – előbújt a „láthatatlan szexualitás”

Írta: Bilau Lothár

Nem mindennapi eseménynek adott otthont Budapest a minap. Megrendezték ugyanis „Magyarország – sőt a világ! – első „aszex felvonulását”, ahol a szervezők előzetes felhívása szerint olyan személyek és „szövetségeseik” vettek részt, akik „rajta vannak az aszexuális spektrumon”, azaz egyáltalán nem, vagy csak ritkán éreznek késztetést szexuális tevékenységre. Paradox módon e társaság mára betagozódott a szexuális kisebbségek érdekképviseletét zászlajára tűző szerveződésekbe, amit mutat az is, hogy az újabban LMBTQIA+-nak nevezett mozgalom utolsó betűje is őket jelöli. De kik is ők voltaképpen? Szexuális irányultság az aszexualitás, avagy szexuális zavar?

Ahhoz, hogy megértsük e jelenséget, érdemes közvetlenül a témával kapcsolatos kutatásokból merítkezni, ugyanis az ezzel kapcsolatos magyar nyelvű, ismeretterjesztőnek mondott cikkek java részét az LMBTQ(IA+) mozgalom narratíváját erősítő propagandaanyagok teszik ki, amelyek a világ legtermészetesebb állapotának írják le az aszexualitást. Mindemellett sokszor a magukat ebbe a körbe sorolók se tudják megfogalmazni a szexuális irányultságukat. Jó példa erre a szombati, a Magyar Aszexuális Közösség által a Hősök terén megrendezett, közel százötven fős esemény telexes tudósítása, amiben egyes megszólalók a csökkent libidójuk, valamint a kizárólag érzelemmel társuló szexualitásuk miatt érzik úgy, hogy ők bizony aszexuálisok. Fontos leszögezni, az aszexualitás nem csak itthon, de másutt is kevéssé ismert és kutatott, így annak értékelése, azaz hogy szexuális zavar, avagy szexuális irányultság-e, a mai napig vita tárgya a szakemberek között.

a David Jay amerikai aszexuális jogi aktivista által alapított Asexual Visibility and Education Network (AVEN) megjelenésével. Aktív lobbitevékenységük eredményeként 2013-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság szexuális irányultságként, és már nem mentális betegségként ismerte el az aszexualitást, azzal a kitétellel, hogy a vágyat nem tapasztaló személy nem szenved állapotától, és kifejezetten e jelzővel azonosítja magát. Maga az elnevezés a nemi vonzalom teljes vagy részleges hiányát jelöli, de nem keverendő össze a cölibátussal, az önmegtartóztató életmóddal, a szemérmes viselkedéssel vagy a szexuális zavarokkal, például az impotenciával vagy a frigiditással. Mára az aszexuálisok az LMBTQ-mozgalom szerves tagját képezik, saját szubkultúrával; zászlókkal, fórumokkal, közösségi rendezvényekkel,

Születéskor kódolt?

Kutatások szerint az aszexuálisok a társadalom mintegy 0,5-1 százalékát adják. Bár az LMBTQ-doktrína szerint az aszexuálissal kapcsolatos mentális zavarok szinte kizárólag az előítéletek és a diszkrimináció miatt jelennek meg, a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az ismert atipikus szexuális vonzalmakhoz hasonlóan számos esetben fejlődési rendellenesség (esetükben például a késői pubertás), vagy krónikus egészségügyi problémák (például a gerincvelőt ért sérülés, az agyalapi mirigy rendellenessége, skizofrénia és egyéb neurológiai vagy pszichiátriai zavarok) is közrejátszhatnak kialakulásában.

Egy, az aszexuálisok biomarkereit (biológiai „jelzőanyagait”) vizsgáló kutatás (Biological Markers of Asexuality: Handedness, Birth Order, and Finger Length Ratios in Self-identified Asexual Men and Women) arra jutott, hogy az érintett férfiak 2,4-szer, a nők pedig 2,5-szer nagyobb valószínűséggel balkezesek, mint heteroszexuális társaik.

Ennek azért van jelentősége, mert a balkezesség összefügghet idegrendszeri fejlődési eltérésekkel, többek között kisebb fizikai anomáliákkal, neuropszichológiai hiányosságokkal, például autizmus spektrumzavarral, de egy másik, és a téma szempontjából szintén releváns tanulmány (Neurodevelopmental correlates of paraphilic sexual interests in men) szerint a balkezesség az egyik olyan faktor, ami növeli az esélyét az emelkedett parafilikus, magyarul perverz érdeklődésnek is. Kutatások rámutatnak arra is, hogy az aszexuális embereknek az átlagnál nagyobb valószínűséggel van több idősebb testvérük, azaz többen születnek idősebb anyától – ez pedig növeli a fejlődési rendellenességek kockázatát.

Kutatók egy része szerint ugyanakkor elképzelhető, hogy a sok férfi a velük szembeni társadalmi elvárások miatt nem meri felvállalni aszexualitását. Érdekesség, hogy jelentős százalékuk egyébként nem vallja magát nőnek vagy férfinak, hanem transzneműnek, genderfluidnak, vagy genderqueernek vagy egyébnek. További érdekesség a szexuális irányultság kérdése, ami első olvasatra oximoronnak tűnhet, mivel a nevükben szerepló „a” fosztóképző eleve kizárja a szexualitást, mégis számos szakember érvel amellett (lásd az Amerikai Pszichiátriai Társaság álláspontját), hogy szexuális irányultságként kezelendő. És természetesen maguk az aszexuális érdekvédő szervezetek is annak tekintik, azzal érvelve, hogy sokuk életében jelen van a szexualitás, mégpedig maszturbáció formájában (erről majd később). Célszerű lenne ezért inkább például a homoromantikus kifejezéssel élni, ám a szöveghűség miatt most a ragaszkodjunk az AVEN szóhasználatához; egy 2014-es felmérésükben a megkérdezett érintek személyek 26,6%-a heteroszexuálisnak, 26,1%-a biszexuálisnak, 16,4%-a pánszexuálisnak, 11,1%-a queernek, 8,4%-a leszbikusnak, 4,6%-a melegnek és 6,9%-a egyébnek vallotta magát.

Mentális zavar, perverzitás

Mindezen túl számos pszichoszociális tényező is hozzájárulhat az aszexualitás megjelenéséhez. Egy 2004-es kutatás rámutat például arra, hogy az aszexuálisok között magasabb az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusú emberek aránya, mint a normál nemi életet élők között. Lori A. Brotto klinikai pszichológus és szexkutató több tanulmányában is foglalkozott az aszexualitás mentális hátterével. Arra jutott, hogy az köreikben az átlagnál magasabb az autizmus-spektrumzavar aránya (például Asperger-szindróma), ahogyan a skizoid személyiségzavar (SPD) is. Utóbbit azért fontos megjegyezni, mert az SPD-ben szenvedők általában nem érdeklődnek a szoros kapcsolatok kialakítása, és az intimitás iránt.

az „intellektuális narcizmussal”, amelynek hordozója a testet és a szexualitást alacsonyabb rendűnek és visszataszítónak tartja. Aszexuális, és olyan tevékenységeket és társas megnyilvánulásokat részesít előnyben, amelyek hangsúlyozzák intelligenciáját vagy intellektuális teljesítményét. Az „agyi” narcisztikusok vonzódnak önmagukhoz, és bár mással nem osztják meg szexualitásukat, önkielégítéssel szereznek élményt maguknak. Anthony F. Bogaert kanadai pszichológus egy perverzióval, az „autochorissexualism” fogalmával írja le azt a jelenséget, amelyet kutatásai során tapasztalt az aszexuálisok önkielégítést végző csoportjának egy részénél. E szerint az „én” és a szexuális izgalom, vagy fantáziák közötti kapcsolat megszakadásával egyfajta identitás „identitás nélküli” nemiség jön létre. Az AVEN egyik tagja így számolt be a tapasztalatairól: „Azt gondolom, hogy a fantáziáimban megjelenő szereplők valójában kitalált karakterek. Ezekben a képzelgéseimben nem emberek jelennek meg, és inkább amolyan megfigyelő szerepet játszok az egészben.” Bogaert e jelenséget a transzszexualitással hozza összefüggésbe, konkrétabban az autoginefíilával, ami azokat a férfiakat írja le, akik számára a szexuális vonzalom tárgya a nőként elképzelt önmaguk. Ez magyarázhatja, hogy sok aszexuális miért nem azonosul a „születési nemével”.

Élet vágy nélkül

„Néha azt gondolom, hogy az egyetlen igaz szerelem az önmagam iránti szeretet” – írja az egyik hozzászóló az asexuality.org fórumán. A válaszreakciók közül sok az egyetértő, és van, aki azzal támasztja mindezt alá, hogy bár az aszexuálisok nem éreznek szexuális vonzódást, mégis sokan szeretnek vonzónak tűnni, sminkelni, kiöltözni. Többen írnak nárcizmusól, egyikük szerint túlságosan elmerül saját elméjének összetettségében ahhoz, hogy törődjön a szexualitással.

Többüket csúfoltak az iskolában, és néhányan úgy érzik, mindezek következménye megakadályozta őket abban, hogy kialakuljon egészséges szexuális érdeklődésük. És bár az aszexualitás és a poszttraumás stressz szindróma közötti összefüggéseket nem vizsgálták kellően, számos fórumozó számol be róla, hogy érte nemi erőszak. A fórumozók körülbelül 40%-a jelezte, hogy figyelemhiányos hiperaktivitási zavart (ADHD), vagy figyelemzavart (ADD) diagnosztizálták nála. Ennek ellenére vannak, akik úgy érzik, teljes az életük, csupán megszokottól eltérő alapokra helyezik a társas kapcsolataikat.

Identitásválság

E jelenség megértést nehezíti az LMBTQ-propagandába betagozódott aszexuális „érdekvédelem” is. Szerintük ugyanis az aszexualitás típusai és fokozatai igen széles spektrumon mozognak. Mára külön alcsoportot képeznek például a szürke aszexuálisok, akik csak bizonyos körülmények között tapasztalják a szexuális vonzalmat, és a demiszexuálisok, akiknél kizárólag érzelmi kötelék megszilárdulása után jelenik meg nemi érdeklődés, de külön kategóriát képeznek az közösség csaknem egyharmadát kitevő aromantikusok is, akik viszont nem ismerik a romantikus vonzalmat.

Az itt szűken felsorolt „irányultságok” mindegyikének külön zászlajuk van. Mindezek alapján joggal vetődik fel a kérdés az olvasóban, hogy egyáltalán egy valós szexuális irányultságot megélő emberek csoportjáról van-e szó, vagy

Nyitókép: Magyar Aszexuális Közösség FB