A történelem nem ér véget

„Azt pedig felejtsük el, hogy Nagy-Magyarország, mert ilyen sosem volt. Van a Szent István-i, kárpát-medencei Magyarország (ez a par excellence Magyarország), voltak hódítások (Bosznia, Halics, Dalmácia, Nápoly…), amiket sosem tekintett senki Magyarországnak; voltak átmeneti megszállások (török hódoltság), amikor a maradékot pl. Királyi Magyarországnak illetve Erdélyi Fejedelemségnek hívtuk. Jelenleg az országterület egy jelentős része megszállás alatt van, ezért a pillanatnyi ország megnevezése a csonka- vagy trianoni Magyarország. Ne sugalljuk azt a »nagy« jelző használatával, mintha az a korszak a valódi Magyarországtól valami elütő, átmeneti állapot lett volna.

Ezekkel a térképekkel (ld. pl. autó felségjelzéseken), sálakkal, otthonok falára kitett poszterekkel

Elhalt szüleinkről, őseinkről is őrizzük a fotókat, festményeket; ez megerősíti a családi kohéziót, tudjuk, honnan jöttünk, kikhez tartozunk. És itt már túl is lépünk a puszta emlékezésen. Mert attól, hogy valamit elvettek tőlünk, még nem mondtunk le róla.

Amikor a törökök 150 évre elfoglalták, senkinek sem jutott eszébe, hogy a hódoltsági terület ne volna Magyarország. Csak éppen meg van szállva. És a törökök is pontosan tudták, hogy vissza akarjuk szerezni, nem szaladgáltak sértetten más nagyhatalmakhoz vagy szomszédokhoz, hogy a magyarok nem törődnek bele. Tartották a területet, amíg tudták. Mi meg nem foglalkoztunk a lelkivilágukkal, hanem kivártuk, amíg sikerült.

mert lakóhelyem bőven oszmán fennhatóság alatt lenne. Ha a gondolat abszurdnak tűnik, elsétálok Ófaluba a minarethez, amely (az országban megmaradt másik két társával együtt) bizonyítja, hogy itt bizony a müezzin szólította imára az igazhitűeket. Mostanra 800 kilométernyire vannak tőlünk. Azt nem tudom, ők mit gondolnak erről az egészről, vajon Hamzsabégnek írják-e a tankönyveikben; az ő dolguk. Talán felmerül bennük, hogy rövidesen ismét élettel telhet meg az érdi minaret. A mi dolgunk az, hogy ne így legyen. Ők épp úgy tudják, mint mi, hogy a történelem soha nem ér véget és még egyetlen status quo sem bizonyult véglegesnek. Ezt csak velünk akarják megetetni az aktuálisan birtokon belül levők.”

Nyitókép: MTI / Kallos Bea