Ikonhiány

„Áll a bál a XIII. kerületi Horn Gyula sétány körül. Ahogyan az várható volt, a budapesti kormányhivatal kimondta, jogszabályt sért az elnevezés. Sára Botond főispán fel is kérte a Fővárosi Közgyűlést, harminc napon belül kereszteljék át a sétányt. Az elnevezéséről döntő közgyűlést annak idején nem zavarta, hogy törvény mondja ki: nem viselheti közterület a nevét olyan személynek, aki önkényuralmi rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett. (Arról nem is beszélve, hogy az ország kiárusítása sem volt szép gesztus a szocialista kormányfőtől.) A Magyar Tudományos Akadémia korábban állásfoglalásban rögzítette: Horn Gyula részt vett, sőt vezető szerepet vitt a XX. századi önkényuralmi rendszer kiépítésében és fenntartásában. (Na és? – mondaná a néhai pufajkás.)

Nem venném be a ciánkálit, hogy a Fővárosi Közgyűlés már holnap nekiáll új elnevezésen morfondírozni. Konok csapat székel a Városházán. Meg aztán ugye presztízsről van szó…

Valahol persze értem én, hogy az elfekvőben pulzáló szocialista ötletgazdák kézzel-lábbal ragaszkodnak hajdani miniszterelnökükhöz. Mégis kivel álljanak elő a közelmúltból? Biszku Béla bácsival? Az ikonhiányban szenvedő ellenzéket nyilván az motiválta, hogy utoljára – míg ki nem itta magát a hatalomból – Horn Gyula volt képes egy karámban tartani a baloldalt. Mások számára talán az 1994-es választások előtti emlékezetes autóbalesete emelte a magasba a szocialista vezért. Az, ahogyan hónapokon át vaspántos glóriával a fején hirdette az igét.

Pár éve a túlmozgásos Ujhelyi István már fölvetette: kapjon az Országházban egy termet »a huszadik század egyik legkomolyabb, legnagyobb hatással bíró magyar államférfiúja«. Több mint kétszáz helyiség van a Házban, miért ne lehetne az egyik Horn-terem. A büfét, mondjuk, én is el tudtam volna képzelni. (»Egyedül vagyunk, Tibor« – mondta pályája alkonyán Horn Gyula az MSZP pohárnokának, Szanyi Tibornak, jelezve, a szocialista párt az egyetlen, amelynek nincs szövetségese. Ha a felettük keringő muslincákat nem számoljuk, igaza is volt.)

Az imázsépítés egyébként nem ma kezdődött. Évekkel ezelőtt Horn köztéri szobránál rebegett köszönetet a néhai kormányfő határnyitásáért Szabó Zsolt szocialista országgyűlési képviselő. Még a hangja is elcsuklott szegénynek, annyira hatása alá került saját, mikrofonba mondott marhaságainak. Hogy mennyire korszakos tettet hajtott végre ez a kivételes Gyula, amikor 1989 őszén föltekerte a határsorompót! »Több volt az egy szimpla határnyitásnál! […] Összehozta a keletet és a nyugatot ez a nagy formátumú államférfi. Köszönjük, Gyula! Stb.«

Nyitókép: MTI/Mohai Balázs