A kritikák annyira egyformák és bejósolhatók, hogy azokat bárki meg tudná írni

„Nem is tudom, hányadik cikket és megszólalást olvasom arról, hogy mekkora egy szar a Hadik film. Meg a többi. Az pláne az, ami még el se készült. A következtetés: eleve minek nekünk történelmi film.

Lehet. Nem láttam, de elhiszem. Hazafias giccs, ner kurzusfilm, ráadásul méregdrágán, dilettánsok kezéből.

Visszatérő érv, hogy történetileg hiteltelen!

Hoppá.

És az amerikaiak történelmi filmjei? Azok aztán felettébb hitelesek. Mindig elszórakoztat, amikor korhűnek cseppet se mondható hacukákban mai amcsi fejeket látok, mai amcsi módon szövegelni. Nem, nem csak történelmi paródiákra, scifire, alternatív hülyeségekre gondolok, hanem a komolyan vett, ripacs pátosszal nyakonöntött hazafias kurzusgiccsalkotásaikra. Mondjuk milyen szívbemarkolóan hiteles is volt, amikor Churchillnek az afroangol Vergiliust szavalt a londoni metrón. És ez nem egyetlen példa, inkább olyat kéne találni, ami nem ilyen. De az bezzeg. Ott bezzeg. Na jó, ők megengedhetik maguknak. Az amerikai film vérprofi, ha cefet fos is.

Azt is hallottam, hogy kit érdekel ilyen kis nemzet történelme, hogy filmet csináljunk belőle. Ezt még Jancsó Miklós is mondta egy tévéinterjúban, tisztán emlékszem, azokban a régi szép időkben, amikor tényleg nem szórták a pénzt filmre, diszkréten azt a keveset zsebretették, és gyártották a filléres, minden szempontból nézhetetlen álművész hulladékot, tudjátok, kipipálva, hogy összeg kivesz, film elkészült. Úgyse nézi senki, fesztiválokon se fog nyerni, megy a dobozba, de lehet könyvelni. Na akkoriban még a jobboldalinak cseppet se mondható, eléggé balliberális ismerősöm is naivul felhorkant, hogy miről beszél Jancsó, a skótok elég kis nép, azoknak a történelme miért érdekli mégis a világot? (Főleg, hogy Jancsó az államszocializmusban egy rakás történelmi filmet csinált. Annak a kurzusnak. Így nyilván az már érdekesnek számított.)

Szóval lehet, hogy az utolsó szóig igaz, amit a ner kurzusfilmjeiről írtok. A gond csak az, hogy ha nem lenne ner, vagy az bármilyen lenne, akkor is ezt írnátok. Ha vérprofi cuccok lennének, ragyogó forgatókönyvvel, kiváló karakterekkel, híres és elismert rendezővel, a kelléktár pedig az utolsó szögig történetileg hiteles lenne, akkor is ezeket írnátok. Mert ennek Orbánhoz, nerhez, pénzpazarláshoz, esztétikához, történeti hitelességhez, filmiparhoz vajmi kevés köze van, max áttételesen. Olyan jó lenne, ha egyszer őszintén kinyögnétek végre, mi is a valódi bajotok az ilyen filmekkel. Bár ahhoz most tényleg kéne egy kis kurázsi.

Ezek a kritikák annyira egyformák és bejósolhatók, hogy azokat bárki meg tudná írni egy szuszra anélkül, hogy látta volna az adott filmet. Mondjuk ez jó kezdő meló lenne a mesterséges intelligenciának. Bár az amilyen hülye jelenleg, nagy valószínűséggel érdekesebb és viccesebb kritikákat tudna írni.”

Nyitókép: Takács Gergely