„Szinte minden kormányzati megszólaló különösen fontosnak véli a főnök legújabb kori üzenetének megismétlését, miszerint Magyarország BÉKÉT akar, a mi országunk a BÉKE pártján áll. Kétségbevonhatatlan, hogy ezzel az igénybejelentéssel senki fia/lánya nem fog szembeszállni. Láttak-e már bárkit is felszólalni azzal, hogy háborút szeretne? Úgy szokott lenni, hogy még a legelvetemültebb gyújtogatók is magasztos érvek sokaságával indokolják a háborúba szállást. Itthoni gondjaink jó része viszont éppen abból fakad, hogy ezt az általában vett békevágyat a mindennapi kormányzati döntésekben a legkevésbé sem látjuk visszaköszönni.
Ha békét akarsz… készülj háborúra – mondja ezt az ősrégi latin bölcsesség, s mi tagadás, van is ebben a paradox kijelentésben igazság. Kellően fel nem készült, kiszolgáltatottan élő közösségek esetében a jóhiszeműség erősebb annál, mint amit az eredendő védekezés ösztöne diktálna. És összehasonlíthatatlanul sebezhetőbbek azoknál, akiknek a védekezés még konkrét veszélyek híján is kitüntetetten lényeges megfontolás.