Több mint 80 ezer oroszról már név szerint tudni lehet, hogy meghalt a háborúban
Név szerint mindig más, mint név nélkül.
Az általában vett békevágyat a mindennapi kormányzati döntésekben a legkevésbé sem látjuk visszaköszönni.
„Szinte minden kormányzati megszólaló különösen fontosnak véli a főnök legújabb kori üzenetének megismétlését, miszerint Magyarország BÉKÉT akar, a mi országunk a BÉKE pártján áll. Kétségbevonhatatlan, hogy ezzel az igénybejelentéssel senki fia/lánya nem fog szembeszállni. Láttak-e már bárkit is felszólalni azzal, hogy háborút szeretne? Úgy szokott lenni, hogy még a legelvetemültebb gyújtogatók is magasztos érvek sokaságával indokolják a háborúba szállást. Itthoni gondjaink jó része viszont éppen abból fakad, hogy ezt az általában vett békevágyat a mindennapi kormányzati döntésekben a legkevésbé sem látjuk visszaköszönni.
Ha békét akarsz… készülj háborúra – mondja ezt az ősrégi latin bölcsesség, s mi tagadás, van is ebben a paradox kijelentésben igazság. Kellően fel nem készült, kiszolgáltatottan élő közösségek esetében a jóhiszeműség erősebb annál, mint amit az eredendő védekezés ösztöne diktálna. És összehasonlíthatatlanul sebezhetőbbek azoknál, akiknek a védekezés még konkrét veszélyek híján is kitüntetetten lényeges megfontolás.
Végigtekintve az elmúlt hetek/hónapok legfontosabb eseményein mind a kül- mind pedig a belpolitikában számos jelét éppen annak láthattuk, hogy a minálunk különösen erőteljesen hangoztatott békevágy sehogyan sem illeszkedik ahhoz, amit a mindennapos döntések világában megtapasztalunk. Némi túlzással még azt is mernénk állítani, hogy a konfrontáció erőltetése, a fölöslegesnek tetsző konfliktusok élezése sokkal inkább jellemezte az elmúlt idők hatalomgyakorlási rutinjait, mint az oly’ fontosnak hirdetett békevágy. Olykor – akár megmagyarázhatatlanul is – túlzó mértékben vált uralkodóvá a militarista hangnem és politizálási stílus.”
Nyitókép: MTI / Földi Imre