„Ha egyszer véget ér a már elnevezésében is dermesztően hazug NER-világ (amelynek helyes feloldása: Nemzetietlen Együttbűnözési Rémuralom), roppant tanulságos lesz majd elkészíteni a rezsim nyelvi regiszterét, azt az arzénkészletet, amely a Rogán-Habony Művektől kikerülve mételyezte Magyarország lakóit. Én most mindössze egy nyelvi toposzt hoznék szóba, amely elsőként Orbán száját elhagyva afféle orális hagyományként szájról-szájra terjed a kormány tagjai között, legutóbb Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter repetitív tolmácsolásában:
»Magyarországnak több tisztelet jár!« Hamisítatlan értelmetlenség, jól csengő semmitmondás, öntelt mellébeszélés, szánalmas agymosás: az Orbán-éra nyelvi önkényének reprezentatív példázata.
Elsőként mindjárt szemet szúr a rezsim megszokott manipulatív technikája, amely a rész és az egész tetszőleges fölcserélésére épít. A metonímiáról (névcsere) van szó, azon belül is arról, amikor a rész helyett az egészt nevezzük meg (»a szegedi kézilabdázók nyertek« helyett »Szeged nyert«), vagy az egész helyett a részt (»egy jópofa budapesti srác« helyett »jópofa pesti srác«). Amikor a magyar kormányt bírálat éri külföldről, a propagandisztikus rutin számára alapszabály, hogy a rész-egész viszony fölcserélésével azt a látszatot keltse, mintha a kritika Magyarországot, a magyar nép egészét vette volna célba, jóllehet a bírálat kizárólag a magyar kormánynak szólt.
A szándék részben a bírált kormányról való figyelemelterelés, részben a magyar nép áldozati szerepének hangsúlyozása: lám, megint bántják a magyart! Ilyenkor aztán menetrendszerűen érkezik a »Magyarországnak több tiszteletet jár!« jól ismert panelje, mintha legalábbis a velejéig romlott külföldi megszólaló a teljes magyar népességet szándékozta volna bírálni. Ennek lett aztán az abszurditásában is fokozhatatlan és alulmúlhatatlan gondolati konstrukciója Gulyás Gergely megnyilatkozása, aki már egyenesen a magyar nép elleni faji alapú bosszúról delirált: ha nem lett volna tisztában kijelentésének roppant súlyával, akkor az elhangzott mondat a miniszter ijesztő primitívségéről és felkészületlenségéről árulkodna, ám ha tisztában volt vele, akkor mérhetetlen aljasságáról.