Tartalom és minőség

„Az öncenzúra viszont az első lépés az önfeladáshoz.

Illetve még egy dologgal kell szembenéznünk: a jobboldali politika lebecsüli a művészet történetmesélő erejét, ezért a softpower eszköztárában elsősorban a társadalomtudományi, politikatudományi fórumok (intézetek, intézmények, kiadók, folyóiratok, konferenciák stb.) állnak rendelkezésre, méghozzá hihetetlen forrásokkal.

Viszont tudomásul kellene venni, a Netflix erejével (hogy visszautaljak G. Fodor példáira) nem lehet versenyezni csak a CPAC-kel, az elitet képző MCC-vel és az általam is szerkesztett Kommentárral.

Ezek nagyon fontosak, de a hatásmechanizmusuk egészen más, mint egy jól megírt és megrendezett filmé vagy sorozaté. A filmek esetében viszont nem elégedhetünk meg azzal az érzéssel, amivel rendre kijövünk a moziból: »sokkal jobb lett, mint amire számítottam«.

A közeljövőben érdemes lenne megvizsgálni, hogy jó helyre kerültek-e és jól hasznosultak-e azok a valóban hatalmas összegek, amiket az elmúlt években a kulturális kormányzat szétosztott. Különösen a 2018 és 2022 közötti ciklusban. És nem árt ennek a tanulságait levonni, különösen egy olyan válság idején, amit napjainkban élünk meg, amikor látványosan kevesebb pénz jut a kultúrára. S legalább ilyen érdekes lesz, hogy a válság idején kitől és mennyi forrást vonunk meg. Félek attól, hogy ennek a mintázatai a fent leírt megszokás és logika mentén fognak felerősödni. Ezért fontos a vita, annak a végig gondolása, amit G. Fodor Gábor a hardpolitika és a softpower viszonyáról felvetett. De nem csupán arról kell polemizálnunk, hogy a hardpolitikában tapasztalható jobboldal konjunktúra mellett hogyan kell erősíteni a softpowert, hanem hogy annak milyen iránya, tartalma és minősége legyen.”

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner

***