A történelem nem ér véget

„Sok egyéb vérlázító vélemény mellett például az újságírást a Szovjetunióban elsajátító, az egypárti diktatúra agymosó híradójának moszkvai tudósítója, Hardy Mihály sem tartotta magát a »ha hallgattál volna, nem sorakozol fel a nyilvánvaló hazaárulók nemtelen táborába« közmondáshoz.

(…) a nagy-magyarországos térképen a jelenlegi Ukrajna kárpátaljai területei is magyar földként vannak feltüntetve. Aki ilyet dörgöl az éppen élet-halál harcot vívó ukránok orra alá, az alighanem beteges uszító

– mondja az állítólag megszűnt Klubrádióban. Mi meg úgy látjuk, az a beteges uszító, aki legitimál egy számunkra tragikus és elfogadhatatlan helyzetet. A legdöbbenetesebb, hogy ezek miatt a feljelentgető, kioktató, minden helyzetben a velünk szemben állók oldalára álló »honfitársaink« miatt kell végtelenített csatákat vívnunk egyre rosszabb kilátásokkal; mert nem elég, hogy az ellenérdekelt felekkel, országokkal, nemzetekkel kell küzdenünk az igazunkért, de van egy úgynevezett baloldalunk, »ellenzékünk«, amelyik ebben is az ellenséggel tart. (Gyurcsány legalább tisztességgel ki is mondta, hogy ő nem ellenfél, hanem ellenség.)

Azt pedig felejtsük el, hogy Nagy-Magyarország, mert ilyen sosem volt. Van a Szent István-i, kárpát-medencei Magyarország (ez a par excellence Magyarország), voltak hódítások (Bosznia, Halics, Dalmácia, Nápoly…), amiket sosem tekintett senki Magyarországnak; voltak átmeneti megszállások (török hódoltság), amikor a maradékot pl. Királyi Magyarországnak illetve Erdélyi Fejedelemségnek hívtuk. Jelenleg az országterület egy jelentős része megszállás alatt van, ezért a pillanatnyi ország megnevezése a csonka- vagy trianoni Magyarország. Ne sugalljuk azt a »nagy« jelző használatával, mintha az a korszak a valódi Magyarországtól valami elütő, átmeneti állapot lett volna.”

Nyitókép: Facebook

***