Sokszínű médiaszabadságban élünk...

„Mármint, mi magyarok, szemben a nyugatiakkal... Orbán Viktor mondotta mindezt a Kossuth Rádióban, január 27-én. Az okfejtés nagyjából plasztikus összegzése is mindannak, amit a magunk mögött hagyott januárban meg- és átélhettünk.

Merthogy eme önképet még azzal is megtoldotta, hogy Nyugaton ez nem így van, mert ott mindent kénytelenek alárendelni annak az érdekrendszernek, amelynek következtében csak egyetlen vélemény jelenhet meg, amely viszont minden ízében háborúpárti. És ennek a szörnyűséges monstrumnak engedelmeskedve viselkedik itthon is az onnét megfizetett, de a mi hazánkban aknamunkára berendezkedett ellenzék. Egyszóval, nemcsak a dollárbalodal, hanem a dollármédia üldözöttjeiként is kénytelenek vagyunk szakadatlan harcokban megvédeni a magunk szuverén, független és a tömbök közötti halálos versengésektől megmenekülni készülő nemzetünk tájékozódását. 

Ezt nyilatkozta ez évi első hónapunk legutolsó péntekén a magyar kormányfő a szokásos rádiós monológjában. (A pénteki rádiómonológ ide vonatkozó percét a 17-18. perce közötti részében lehet élőszóban is meghallgatni.)

Kétségtelen, hogy ez az okfejtés a maga minőségében páratlan politikai bravúr, hiszen egyetlen mondatnyi bekezdésben sikerült elmarasztalni és megbélyegezni a Nyugatot (ami ugye maga a kártékony Brüsszel), szédelgőn feldicsérni a saját kormányzati gyakorlatot és egy mozdulattal lehazaárulózni az ellenfeleit, akik lényegében nem mások, mint az idegen érdekek fizetett ügynökei. Kész csoda, hogy még szabadlábon járkálhatnak. Most még. De miheztartás végett jó, ha tudják, hogy mi pontosan felderítettük a hátterüket, és fillérekre beazonosítva ismerjük ezt a kriminális mivoltot.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher