Kell-e Buda?

„Hol is kezdje az ember? Nem, nem idegeskedünk – mondja magában –, kulturáltan fogalmazunk, nem vagdalkozunk, mert nem lehetünk olyanok, mint ők. De mielőtt Csintalan Sanyiról beszélnénk, tőmondatban az előzményekről. Jó ideje téma a közbeszédben, hogy az MLSZ nem engedélyezi a történelmi Magyarország – szerintük Nagy-Magyarország – kontúrját ábrázoló zászlókat, molinókat és drapériákat a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzésein, mondván, hogy az UEFA és a FIFA büntethet ezért a szimbólumért.

Fura történet, bár azóta Csányi Sándor bejelentette, hogy kezdeményezi az UEFA-nál az említett szimbólum engedélyezését. Mindegy, ezt majd meglátjuk.

Szóval a Kötöttfogás című műsorban – amelyről azt sem tudtuk, hogy még létezik – Vona, Dévényi, Szerető, Reichert és Csintalan csámcsogta körbe a témát. És Dévényi előnyünnyögésére jött a Sanyi, akit stílusa miatt csak így tudunk nevezni, hogy a Sanyi:

»Nagy-Magyarország nem volt soha. Mese, ábránd, illúzió, fa…ság.« Majd Dévényi közbehümmögésére reagálva megfejelte: »Hogyne, anyámat mosta három tenger.«

Szóval van a haladókban egyfajta beteg kéj, amikor a fajtájukat szidhatják. Nekik ez dobogó. A normális ember dobogója a győzelem, a nagyság, az övéké a vereség, a hátul kullogás. Sanyi, ha visszavitted az üres üvegeket, nyiss ki egy töriatlaszt! Ott van. És bár a háromban tévedett Petőfi, a kettő megvolt (Adria, Fekete-tenger).

Ha ilyen gondolatokat látok, mindig felteszem a kérdést: Budát talán nem kellett volna visszafoglalni? Bele kellett volna törődni? Le kellett volna róla mondani? Hisz eltelt 150 év. »Már rég volt.« Ha ma Budapesten Karácsony káoszt tud csinálni, az egyfajta irredentizmus és sovinizmus eredménye. Leesett, haladók? Mellesleg érdemes megfigyelni, hogy az ember mennyire egységes egész. Ahogy beszél valaki az édesanyjáról, úgy beszél a hazájáról is.”

Nyitókép: Képernyőkép/KlikkTV