Harc a mocsárral

„Szorgos honatyáink és -anyáink leadták vagyonbevallásukat, leltárazták házaikat, nyaralóikat, autóikat, értékes aranyhörcsögeiket és egyéb kütyüiket, hogy aztán, mint akik jól végezték dolgukat, szállásukra, munkalakásukra, illetve zsidó honfitársainktól zabrált villájukba hajtassanak. Ez idáig rendben is volna. Ám aki alaposabban szemügyre vette az alaphírt, annak föltűnhetett, hogy a képviselők ismét a magyar vagyonnyilatkozati rendszert használták. Holott tavaly augusztusban már átálltunk az állítólag szédületesen haladó, jogállami, fékes-ellensúlyos ­uniós rendszerre. Most akkor mi a bánatért tértünk vissza a korábbihoz? – kérdezhetik, akik nem követik napi szinten a végstádiumos brüsszeli dörgedelmeket.

Elmesélem. Brüsszel évekkel ezelőtt jelezte, hogy szerintük nem jó a magyar vagyonnyilatkozati rendszer. Hogy miért nem, miközben a ­miénk Európa legszigorúbbja (szigorúbb, mint az Európai Parlamenté!), azt épkézláb érvekkel, tényekkel nemigen támasztották alá. Nem jó, és kész – ez volt a mondókájuk lényege. Majd helyi kihelyezett tagozatukkal, a honi dollárbaloldallal kánonban elkezdték követelni, hogy haladéktalanul változtassuk meg a szabályozást. Mert ha nem, akkor elveszik a nekünk járó pénzeket, uniós szavazati jogunkat, térdre leszünk kényszerítve és a többi.

Arról is hazudoztak egy sort, hogy a (szerintük) súlyos magyar korrupciós helyzet összefügg a (szerintük) katasztrofális vagyonnyilatkozati rendszerünkkel. 

Az Orbán-kormány először próbált észérvekkel zöldágra vergődni a bürokratákkal. Aztán észlelték, hogy erre oly csekély az esély, mint hogy Szabó Tímea egy pillanatra abbahagyja az artikulátlan üvöltést. Ezért végül úgy döntöttek: rendben, akkor vezessük be a brüsszeli módszert, ha ez kell nekik – a sajátjukba csak nem kötnek bele sms-es Ursuláék.”

Nyitókép: Dursun Aydemir / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP