Egy politikai beszéd, egy előadás, egy évértékelő kiváló táptalajt jelent elemzők, véleményvezérek, médiamunkások számára. Napokig, hetekig, de néha napján évekig is eltarthat egy-egy szónoklat kivesézése: értelmezése, kontextusba helyezése, hatásának vizsgálata. Főleg, ha annak a politikai beszédnek már az első pillanatától súlya van.
Az elemzők elhelyezik a beszédet egy adott koordinátarendszerben. Kőbe vésett szempontjaik azonban nincsenek. Van, aki az elhangzott témákra reagál. Tett-e említést ismét a szónok Zelenszkijről? Volt-e szó inflációról? Vannak, akik a környezetet nézik. Akadt-e EU-s zászló a pódium mögött? Kik ülnek a közönség soraiban? Akadnak, akik a stíluselemeket kutatják. Mit visel az előadó? Milyen kifejezések hangzanak el? És olyanokkal is lehet találkozni, akik a beszédre mint big datára tekintenek. Hányszor hangzott el, hogy Soros? Mennyi mondatot szentelt az akutál-, hány bekezdést a külpolitikára a politikus?
A véleményvezér érzelmileg viszonyul az előadáshoz. A jó-rossz, a helyes-helytelen dichotómiába ülteti az előadást. Elmondja, mi tetszett benne, mi hiányzott belőle. Rajong érte vagy elítéli azt, kitől mit várnak el. Mégpedig a közönsége.
A médiamunkások viszont nagyítanak, kicsinyítenek. Kiragadnak, összekapcsolnak.
viszont nagyítanak, kicsinyítenek. Kiragadnak, összekapcsolnak.És igen, nem a jó-rossz, a helyes-helytelen koordináta mentén dolgoznak, ha évértékelőről van szó. Politikai érdekük szól amellett, hogy mit mondanak a mikrofonba például az épp az évértékelő siető celebek, üzletemberek arról, hogy Bencsik András az oroszoknak szurkol? Nem gond, hogy almát a körtével. Nagyon nem.