Orbán oda lőtt, ahova célozni akart

Egy politikai beszéd, egy előadás, egy évértékelő kiváló táptalajt jelent elemzők, véleményvezérek, médiamunkások számára. Napokig, hetekig, de néha napján évekig is eltarthat egy-egy szónoklat kivesézése: értelmezése, kontextusba helyezése, hatásának vizsgálata. Főleg, ha annak a politikai beszédnek már az első pillanatától súlya van.

Az elemzők elhelyezik a beszédet egy adott koordinátarendszerben. Kőbe vésett szempontjaik azonban nincsenek. Van, aki az elhangzott témákra reagál. Tett-e említést ismét a szónok Zelenszkijről? Volt-e szó inflációról? Vannak, akik a környezetet nézik. Akadt-e EU-s zászló a pódium mögött? Kik ülnek a közönség soraiban? Akadnak, akik a stíluselemeket kutatják. Mit visel az előadó? Milyen kifejezések hangzanak el? És olyanokkal is lehet találkozni, akik a beszédre mint big datára tekintenek. Hányszor hangzott el, hogy Soros? Mennyi mondatot szentelt az akutál-, hány bekezdést a külpolitikára a politikus?

A véleményvezér érzelmileg viszonyul az előadáshoz. A jó-rossz, a helyes-helytelen dichotómiába ülteti az előadást. Elmondja, mi tetszett benne, mi hiányzott belőle. Rajong érte vagy elítéli azt, kitől mit várnak el. Mégpedig a közönsége.

És igen, nem a jó-rossz, a helyes-helytelen koordináta mentén dolgoznak, ha évértékelőről van szó. Politikai érdekük szól amellett, hogy mit mondanak a mikrofonba például az épp az évértékelő siető celebek, üzletemberek arról, hogy Bencsik András az oroszoknak szurkol? Nem gond, hogy almát a körtével. Nagyon nem.

E tudományos, érzelmi és politikai munkák mára szerintem elvégeztettek.

De Orbán Viktor magyar kormányfő idei évértékelője nem nekik szólt. És ezúttal nem is igazán nekünk: választópolgároknak.

A miniszterelnöknek idén nem kellett tömegeket megszólítania. Nem kellett attól tartania, mi történik az esedékes választáson. Orbánnak üzeneteket kellett eljuttatnia a megfelelő helyekre. A nyugati szerkesztőségeken is túlra, mondhatni: Joe Biden, Jens Stoltenberg, Olaf Scholz, Ursula von der Leyen, Vlagyimir Putyin és Volodimir Zelenszkij asztalára.

Szentségtörés-e például, ha Orbán ezt mondja évértékelőjében: „A háború felszínre hozott néhány tanulságos és súlyos igazságot is. Ne menjünk el mellettük szó nélkül. Itt van rögtön elsőként a NATO-tagságunk kérdése.”

Nem, nem szentségtörés. Tudatosítani kell, még ha ma Európában kisebbségben is van ez az álláspont, a NATO egy katonai, védelmi szövetség, „nem háborús szövetség”.

Megdöbbentő kijelentés-e, ha magyar kormányfő úgy fogalmaz évértékelőjében, hogy „a jövőre nézve az is tanulságos, hogyan veszítettük el a békepárti szövetségeseinket. Egy évvel ezelőtt még nem voltunk egyedül a béketáborban. Ott voltak például a németek, akik nem szállítottak fegyvert, csak sisakokat. Ehhez képest néhány hét múlva Leopard harckocsik vonulnak keresztül Ukrajna földjén keletre, le, az orosz határ felé. Talán még a régi térképek is megvannak.”

Nem, ez sem megdöbbentő.

„Európa a háborúba sodródás perceit éli. Vékony pallón egyensúlyoz. Sőt, valójában már közvetett háborúban állnak Oroszországgal; (…) őszintén szembe kell nézni azzal, hogy a háború egyre vadabb és kegyetlenebb lesz”.

Ki kell mondani: Orbán 2023-as évértékelője egy üzenet; mégpedig a békepártiak üzenete azok számára, akik pénzt, katonai eszközöket, fegyvert, kiképzést adnak egy harmadik félnek, Ukrajnának, amelyet egy negyedik fél, Oroszország agresszívan megtámadott. E lépések helyett tűzszünetre, béketárgyalásokra lenne szükség. Washington és Moszkva között.

És ki kell mondani azt is: a kormányfő évértékelője egy, a politikacsinálás szempontjait egytől-egyig tartalmazó, professzionális beszéd volt; kulcsszavak ismertetése, a múlt, a jelen összegzése, értékelése, a jövőbeni célok kitűzése.

Magyar és európai színtéren.

Nyitókép: Facebook