„Sarokba szorított patkányok!” – így fakadt ki az ukrán újoncokra egy toborzó
Nem egyszerű a vágóhídra küldeni embereket – erről beszélt Artem, a toborzótiszt a The Telegraph című lapnak, aki pontosan tudja, mennyire gyűlölik az emberek.
Az ukrán történelmen végigvonul az Oroszországhoz való viszony tisztázatlansága.
„Az ukrán történelmen végigvonul az Oroszországhoz való viszony tisztázatlansága, amelynek egyik jellemzője sok millió, Kelet-Ukrajnában élő ember vegyes identitása. Oroszok, oroszul beszélő ukránok, kevert nyelven beszélők, ukrán öntudatot vallók élnek együtt abban a térségben, ahol most a harcok folynak. Amikor szóba kerül az ukrán függetlenség kérdése, ez a népcsoport keserű választás elé kerül, és mindkét oldal az ő nemzeti-kulturális érdekeire hivatkozik. Mindez korábban is így volt, az ukrán történelem – és egyben a nemzetközi anarchista mozgalom – egyik legizgalmasabb epizódja is az orosz és ukrán uralom közti választás nehézségéről szólt.
Nesztor Makhno, egy harmincéves parasztfiú az orosz polgárháború zűrzavarát kihasználva ezen a területen hozta létre a maga anarchista »köztársaságát«. Ukrajna dél-keleti részén négy éven át, 1917 és 1921 között több millió ember élt egy önigazgató, Moszkvától és Kijevtől egyaránt független államszerűségben. A magyar közgondolkodás keveset tud az anarchizmusról, sokan még mindig az egyéni terrorral azonosítják, talán ezért is kevéssé ismert nálunk Nesztor Makhno neve és története. Pedig az amúgy is izgalmas huszadik század egyik érdekes és különös sztorija.”
Nyitóképen: Hegyi Gyula. Fotó: Szűcs Ágnes