„Van egy Horváth András néven ügyködő figura, aki magát roma aktivistának, ifjúsági Pulitzer díjas oknyomozó újságírónak nevezi, és rendszeresen raklózik, gádzsózik, rendes fehérellenes, magyarellenes, olykor keresztényellenes dumákat nyomat, tudjátok, amolyan itteni, szabolcsborsodi wokeszerűség, a BLM hungarice változata. Van egy fb oldala is, a Spartacus, magát baloldalinak meg jogvédőnek nevezi, fideszellenes, de haverkodik a maradék pár sztálinista ápolttal is - merthogy Putyinbarátok, de persze a magyarozó dnyiprói polgimesternek igazat ad (mert a magyarozás azért fontosabb, mint a Putyler), mindeneket imád, ami nem a fehér világ, lehetnek azok akár a katari rabszolgatartók, vagy a kínai szupergazdagok, de zsidózik is olykor, meg embereket zaklat, pl Robi barátomat tavaly antiszemita üzikkel, de úgy tapasztaltam, jelentget is, szóval ilyen egy konfúz figura ez a figura. Azzal dicsekedett, hogy ő tiltatta le a Vadhajtásokat meg más szélsőjobboldali oldalt, amit nem hiszek, de mindegy is.
Természetesen nincs nemhogy Pulitzer díjas, de díjtalan újságíró se ezen a néven, ill ezzel a pofával, én legalábbis nem találtam, nyoma sehol, ahogyan mindenkit jelentgető Jánossy Eszter álnéven futó kolléganőjének se találni a valóságmagvát, aki talán ugyanaz az illető.
Azért írom, mert már megint felbukkant, igen aktív és gátlástalan, vigyázzatok vele. Vagy velük. (Na itt van az, ami nekem is új, aki kvázi mindig, mindenkivel szóbaálltam: azonnal tiltani és törölni, semmi vita vagy párbeszéd.)”
Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton
Nehéz. Édesanyám hosszú és lassú haldoklását kísérem már egy ideje. Plusz nekem is vannak egészségügyi problémáim, és a világ se úgy változik, ahogy az számomra biztató lenne. Rohadt nyomasztó ez így együtt. Mint oly sokaknak, nekem is világvége-hangulatom van. Az elmúlt három év nálam úgy telt, hogy talán jobb lesz a következő, bírjuk ki ezt a mostanit.