„Márki-Zay ámokfutása után az ellenzékbe vetett utolsó remény akkor foszlott szanaszét, amikor a legnagyobb ellenzéki párt létrehozta a maga pártállami »árnyékkormányát«, amelyben kizárólag a DK megbízható pártkatonái kaptak helyt. Ezzel kinyilvánították, hogy képtelenek az egész magyar társadalmat megszólítani, összefogni, minden demokratikus erőt, polgárt egyesíteni és befogadni. Naiv emberek azt gondolhatták, hogy ennél belterjesebb és szörnyűségesebb már csak a párt szektatévéje lehet. De tévedtek, mindig van lejjebb: a szektás párt önmagára ismert és vallást alapított.
A párt elmulasztotta időben kirúgni azt a kommunikációs menedzsert, aki most a reményt hirdeti az orbáni fasizmus reménytelenségében, s ezzel a maradék ellenállást és harci kedvet is kioltja az emberekből. Ahol van remény, ott az emberek nem lázadnak fel, nem elégedetlenkednek, hanem megnyugszanak. Ha van remény, akkor minden rendben van. A DK a kommunikáció történetének legabszurdabb jelszavával indított kampányt egy fasiszta diktatúrában: »Elhozzuk a reményt!« Ilyen nevetségesen ostoba jelszóval még nem próbáltak ellenállásra buzdítani, mióta világ a világ.
A remény az vallás, amely hitre épül. A hit a reménylett dolgok valósága, a nem látott dolgokról való meggyőződés, mondja a Zsidókhoz írt levél. Nincs remény hit nélkül, ahol pedig hit van, ott vallás van. Ahol vallás van, ott valamilyen isten és megváltó van, méghozzá az a személy, aki elhozza a reményt. Benne kell hinni. A kereszténységben ez a személy Jézus Krisztus. A DK vallásában Dobrev Klára. Ő az, aki elhozza a reményt. De miben reménykedhetünk, azon kívül, hogy Dobrev Klárában? Van valami kész program, amivel szétzúzza és felszámolja Orbán fasiszta diktatúráját?”
Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán