„Márki-Zay ámokfutása után az ellenzékbe vetett utolsó remény akkor foszlott szanaszét, amikor a legnagyobb ellenzéki párt létrehozta a maga pártállami »árnyékkormányát«, amelyben kizárólag a DK megbízható pártkatonái kaptak helyt. Ezzel kinyilvánították, hogy képtelenek az egész magyar társadalmat megszólítani, összefogni, minden demokratikus erőt, polgárt egyesíteni és befogadni. Naiv emberek azt gondolhatták, hogy ennél belterjesebb és szörnyűségesebb már csak a párt szektatévéje lehet. De tévedtek, mindig van lejjebb: a szektás párt önmagára ismert és vallást alapított.
A párt elmulasztotta időben kirúgni azt a kommunikációs menedzsert, aki most a reményt hirdeti az orbáni fasizmus reménytelenségében, s ezzel a maradék ellenállást és harci kedvet is kioltja az emberekből. Ahol van remény, ott az emberek nem lázadnak fel, nem elégedetlenkednek, hanem megnyugszanak. Ha van remény, akkor minden rendben van. A DK a kommunikáció történetének legabszurdabb jelszavával indított kampányt egy fasiszta diktatúrában: »Elhozzuk a reményt!« Ilyen nevetségesen ostoba jelszóval még nem próbáltak ellenállásra buzdítani, mióta világ a világ.