Kéz, ami etet: nincsen harmadik út

„Puzsér és a többi könyökvédős közíró azért választja mégis nyugatot, mert jól fizet. Vagy legalább a fizetség reményével kecsegtet. Jár érte pénzdíjas konferencia, ösztöndíj, szálloda, gurulós bőröndben készpénz és megfelelő mennyiségű, követségi lazacos szendvics formájában kifejezésre juttatott elismerés és szeretet. Gyurcsány meg azért választja nyugatot, mert így düböröghet együtt az elefánttal. Mondd te, hogy nyugat, a te hangod mélyebb, és onnantól bárki, akire ez a hamis dilemma politikai afrodiziákumként hat, hát bizony Gyurcsányhoz tartozik. (Igen, kedves Róbert, azok a bizonyos indexes betűtészta levesek is Ferenc receptkönyvébe tartoznak.)

Bármennyire is nehéz kimondani, Gyurcsány az egyetlen valódi politikus a baloldalon, a többiek követő üzemmódba kapcsolt politikai kényszervállalkozók. Gyurcsány képes látni azokat az úgynevezett folyamatokat, és képes azokkal valamiféle viszonyt kialakítani, hasznot húzni belőlük. Egyedüliként felismerte, hogy ma azzal tud a töredezett ellenzéki oldalból tömböt szervezni maga alá, ha beáll középvezetőnek a nagybetűs Nyugat és a nagybetűs Nyugat megbízásából autopilot-módban hülyeségeket bégetők közé. Maharadzsa akar lenni az indiánok között – hogy a tengeren túlról Magyarországot irányítani akaró erők műveletlenségére is tegyek egy finom utalást.

Szálasi Ferenc volt annyira retardált, hogy hirtelen felindulásból ő is küldött egy helytartót Németországba, ha már a Birodalom küldött egyet. Nem viccből csinálta, ő mélyen hitt abban, hogy az új világrend úgy működik, hogy a szövetséges államok nem nagykövetet, hanem helytartókat delegálnak egymáshoz. Elmebeteg volt, de legalább egyenlőnek képzelte magát a Birodalommal, ezért szolgálta ki azt utolsó előtti csatlósként (az utolsó Szlovákia volt). Gyurcsányban vajon lesz annyi kurázsi, hogy ő is küld egy középvezetőt Washingtonba?”

Nyitókép: MTI/Kovács Attila