De törve nem

„Bevallom, rosszkedvűen ültem le a tévé elé, hogy megnézzem a most zajló kézilabda-világbajnokság magyar–izlandi meccsét. Aki követi a sportág fejleményeit, sok jóra nem számíthatott. A tavalyi magyar–szlovák közös rendezésű Európa-bajnokságon a csapatunk minden idők leggyengébb eredményével a 15. helyen zárt, és bár a játékosok a verseny előtt erősen fogadkoztak, volt ok az aggodalomra.

Az első körben Dél-Korea ellen hoztuk a kötelező győzelmet, de azt tudni lehetett, hogy az izlandi együttes jobb játékosokból áll, és ez a sorozat eddig is bizonyította, hogy a nagyobb játékerő előbb-utóbb fölőrli a gyengébbet. A mi meccsünk előtt a portugál–dél-koreai pontosan ezt a tételt igazolta. A dél-koreaiak becsülettel küzdöttek, a vége előtt tíz perccel még teljesen nyitott volt a meccs, aztán a végére összeroppantak, a portugálok nyolc góllal nyertek.

De hát nincs mit tenni, a mieink játszanak, nézni kell, drukkolni kell. Odaültem tehát, és fölkészültem a küszködő-szenvedő vereségre.”

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás