Károlyi Mihálytól, Rákosi Mátyástól, Kádár Jánostól, Aczél Györgyön és Hajdú Jánoson át Gyurcsány Ferencig

Fecó újabban verselget. A verset, ami rá a legjobban passzol, azt Juhász Gyula tudná a legtalálóbban megírni, ha élne, "Milyen volt böszmesége..." címmel, valahogy így: Milyen volt böszmesége, nem tudom már, De október haván e barbár eszemben jár. Saját sortüzét nézvén, mint részeg gúnár, Lelkében minden találatra szólt egy fanfár. Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha látom e kajlán vigyorgó szerzetet, Szívem sajog, sajnálom e mulya nemzetet, Miért hagyja még öt, miért oly palimadár? Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha arra gondolok, hogy ez a bösz lator, - Ha népem, ne adja Isten, lenne oly botor -, Repetázna, várna ránk a sors, a bús, a sivár.

"A történelemnek van sodrása..", mondá a nagy Guru, a Szemkilövetö. Igen, van sodrása, a történelemnek és abban a bolsevisták a nácik az örvények, amik minden jót magukkal rántanak a mélybe. Sok szarházi van a libernyák baloldalon, de a gyomorforgató roncsderbi motorja Gyurcsány. Gyurcsánynak igenis van történelmi szerepe, ha az gyalázatos is.. Elmondom, hogy ez miben áll. Gyurcsány része a gonoszság ama hegyvonultának, ami végig húzódik történelmünkön. Hogy csak az utóbbi hegycsúcsokat emlitsem: Kun Béla, Szálasi, Rákosi, Kádár-Apró, Gyurcsány... Ez utóbbi annyiban kártékonyabb az elöbbieknél, hogy ö még rendszerváltások között is tovább vitte a gonoszság bolsevista zászlaját és förtelmes ideológiáját. Ö egy összekötö kapocs a gonoszság korszakai között. "S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!" Néha Nagy László szép sorai jutnak eszembe mint a gyurcsányi gonoszság végletes antipólusa. A szomorú valóság az, hogy nemcsak a szerelmet viszi át valaki, ha szerencsénk van, hanem a gazságnak is vannak transzportörei, akik gondoskodnak arról, hogy az se vesszen ki. Gyurcsány ugyanis nem a jót viszi magában tovább, - hiszen abból nincs öbenne -, hanem azt a vírust, amit a magyarság örökös átkának ismerünk, miszerint történelmileg is, napjainkban is mindig van egy végzetesen kártékony áruló magyar réteg, amelyik a saját boldogulását az ország valamelyik nagyhatalomnak való kiszolgáltatása útján akarja elérni, a hatalmat ezen az úton megragadva, és magukat helytartóként az ország nyakára ültetve. Gyurcsány a magyar történelem gazembereinek "jogfolytonos" túlélését viszi át a túlsó partra, újraélesztve a hidegrázóan nemzetáruló csökevény-átkot, ami mindig megfúrta, vagy legalábbis megfúrni akarta a nemzeti felemelkedésért küzdö elödeink nemes törekvéseit. De azt is tudnunk kell, hogy már a tatárjáráskor is voltak árulóink, török hódoltságról, a Habsburg-rendszerröl és a szovjet-éráról nem is beszélve. Gyurcsány ezt az átkos vírust visz át a "túlsó partra", ö is egy láncszem a nemzeti gyalázat folytonosságában.

Ezek mind a Fugger szarosgyurijai által vezérelt belgák, semmi közük az égő csipkebokroshoz!

Az "Öreg" kissé beszűkült már, lehet, hogy mindig is az volt... Szűkebb és tágabb is a hazaárulók társasága, maffiája, de nem részletezném...