Legritkább esetben hangzik el halálos ágyakon az, hogy „Bárcsak többet dolgoztam volna életemben!”
„Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a négynapos munkahét nemcsak a munkavállaló, de a munkáltató szempontjából is előnyös, ráadásul áldásos társadalmi és gazdasági hatásai mellett a klímavédelmi célok elérését is segíti. A 150 éve folyamatosan csökkenő munkaidő történetében újabb mérföldkőhöz közelítünk; a Párbeszéd szerint itt az ideje, hogy felkészüljünk a váltásra.
A legritkább esetben hangzik el halálos ágyakon az a mondat, hogy »Bárcsak többet dolgoztam volna életemben!« Épp ellenkezőleg: sokszor arra döbbenünk rá utólag, hogy túl sokat dolgoztunk, és nem maradt elég időnk arra, ami ennél fontosabb lett volna. Másfél évszázada globális trend a munkaidő csökkenése, és most ismét egyre többen vannak azok, akik a munka és magánélet új egyensúlyát keresik. De nemcsak személyes, családi, társadalmi okok szólnak a munkanapok számának csökkentése mellett, hanem a fenntarthatóbb világ kialakításának is ez az egyik eszköze. A Párbeszéd zöld pártként immár hatodik éve szorgalmazza a négynapos munkahét bevezetését.
Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a négynapos munkahét azt jelenti: a munkaidő csökken, de a munkabér változatlan marad. Ilyesfajta rövidített munkahét bevezetésével kísérleteznek eredményesen a világ számos országában. Vagyis pontosan olyan típusú munkahét-rövidítésről beszélünk, mint amikor a hatnaposról az ötnapos munkahétre átállás volt napirenden. Magyarországon 1981 óta van érvényben az ötnapos munkahét, míg a heti munkaidő fokozatosan, kisebb lépésekben csökkent: 1951-ben vezették be a 48 órás, 1967-75 között a 44 órás, ’81-ben a 42 és ’84-ben a 40 órás munkahetet.”
Nyitókép: Gabriel Sanchez / AltoPress / PhotoAlto / AFP. Illusztráció.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
