Pelét kérdezgettem

„Nem dicsekedni akarok vele, de… Illetve miért ne dicsekednék? Végül is nem mindenki készíthetett reptéri villáminterjút Pelével, a napokban elhunyt brazil futballcsillaggal. Ráadásul akkor, amikor először járt Magyarországon.

Gyorsan hozzáteszem, sosem voltam az a nyomulós, szenzációhajhász újságíró. Ellenkezőleg, mindig távol állt tőlem az a tempó. A paparazzostílust meg egyenesen utálom. Hogy akkor, 1980 nyarán mégis én voltam az első, aki idehaza tollvégre kapta a Fekete Gyöngyszemet, annak banális oka volt – nem tudta az itthoni sportsajtó, hogy Pelé Budapestre jön, méghozzá egy történelmi hátterű, focizós filmforgatásra. Én is csak egy filmgyári ismerősömtől értesültem a dologról. (Persze fenntartással fogadtam a hírt – Pelé Budapesten? –, de hát az öreg Kakuszit még a régi, kaszkadőrös életemből ismertem. Csak nem tesz lóvá…) A sportlapnál, ahol akkor dolgoztam, mindenesetre nem szóltam senkinek.

Abból kiindulva, hogy ha igaz a hír, a futballrovat úgyis kint lesz nagy erőkkel a reptéren. Ha meg vaklárma az egész, rajtam ne röhögjenek, hogy még ilyesmivel is át lehet ejteni. (Koppány Gyurit, a fotóst mindenesetre magammal vittem, hátha tényleg jön a Pelé, és akkor milyen klassz lesz egy friss fotó. Kicsit kapacitálni kellett szegényt, elég bizonytalanul méregetett, de aztán kötélnek állt.)”

Nyitókép: Nelson ALMEIDA / AFP