Mécs Imre halálára

„Mécs Imre szelíd, visszafogott, de politikailag határozott közéleti szereplése, 1956-os érdemei és halálos ítélete a forradalom hiteles képviselőjévé tették, aki egész életében őrizte 1956 igazságát és valódi arcát. Mécs Imre profi politikus lett, de lelkében mindvégig civil maradt a szó legszebb értelmében. Állami küldöttség tagjaként érdeklődéssel fotózta a tiszteletére kiállt katonai díszsorfalat, mindig megmaradt egy szerény, jóságos apának, nagyapának, békeszerető, jó humorú, kedves és jó embernek, aki mindig hűséges maradt önmagához.

Amikor az SZDSZ elveszítette önmagát és legnagyobb személyiségeit, az ország egyik demokratikus pártjává lett MSZP-hez csatlakozott, s lett a párt országgyűlési képviselője. Ez a választása teljes összhangban állt 1956-os szerepével, 1956 valódi jelentésével, deklarálva azt, hogy nem a csendőrök, a papok, az antiszemita uszítók, nem fasiszta hordószónokok világát akarta 1956-ban az ország visszahozni, hanem egy humánus, emberséges, szolidáris, nem elnyomó és nem kizsákmányoló, demokratikus társadalmat. Mécs Imre mindig ezt akarta, ezért küzdött egész életében.

Mécs Imre is úgy halt meg, hogy nem láthatta munkájának végleges gyümölcsét, a szabad és demokratikus Magyarországot, mert azt Orbán Viktor elvette. Orbán Viktor fasiszta diktatúrájában halt meg, amely kiforgatta és a saját céljaira használta fel az 1956-os forradalmat is. Mostantól ezt még könnyebben megtehetik. Nem áll ennek útjában Mécs Imre, 1956 igazi arcának képviselője. Mécs Imre azok közé tartozik, akiket századok óta nem értékel és nem becsül eléggé ez a nemzet. Nyugodjék békében és őrizze meg az ország jobb részének szerető emlékezete!”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán