Ki jön Putyin után? Miért a nagy ukrán-szerelem? Ezeknek minden mindegy?

„Mit gondolhatnak? Mit képzelnek? Egyesek tényleg azt hiszik, hogy Kijev, Szófia meg Hódmezővásárhely után majd a Kremlbe is sikerül egy CIA-ügynököt beültetni? Mert még ha sikerülne is kiiktatni Putyint, miért hiszik, hogy csakis egy nyugatbarát, szervilis, globalista vezető lehet az utódja? Épp ellenkezőleg: ha Putyin megbukik, utána csakis egy keményvonalas vezető jöhet. Az oroszok ugyanis nem szoktak veszteni. Nem tudnak. Részben az orosz néplélek miatt, amely egyszerűen nem ismeri a vereséget. A népből, a katonák közül sokan meghalhatnak, de egyrészt sokan is vannak, másrészt van mögöttük egy óriási hátország. Oroszország mérete, és különösen a területén található nyersanyagok legyőzhetetlenné teszik. És ha Putyin kudarcot vall, akkor épp amiatt fognak rá haragudni, hogy túlságosan megengedő volt a nyugat irányába.

Európa nincs meg az orosz nyersanyagok (és energiahordozók) nélkül. Az orosz készletek ha kiesnek, egyszerűen nincs elég a világban. Lehet hepciáskodni, bohóckodni, hogy Norvégia meg Katar, stb. Szaud-Arábiáról is lepattant nem csak Európa, hanem az USA is. És közben megállás nélkül nyomul Kína. Kell neki a nyersanyag. Ha Kína többet fizet, nekik adják el. Kína most épp olcsóbban veszi az oroszoktól, mint amennyiért a Nyugat innen-onnan. Tehát máris jobban jár Kína. (De Oroszország is, mert még így is sokkal drágábban adja el, mint korábban.) De egyre több kell Kínának is. Oroszországtól olcsóbban kapja, de ha még több kell, akkor megfizeti a drágább közel-keleti olajat is. És ha Kína mindent felvásárol, akkor mi marad nekünk? Egyszerű a válasz: energiaválság és gazdasági visszaesés marad. És akkor itt elérkeztünk a harmadik kérdéshez.

Igen. Ezek mindenáron a hatalmat akarják. Ha válság, ha gazdasági visszaesés, ha elszegényedés, ha munkanélküliség… legyen, csak hatalomra kerülhessenek. Ezért szerelemesek Ukrajnába is. Pontosabban a háborúba szerelmesek, amit Ukrajnában vív az USA Oroszországgal szemben, és amely háborútól az Orbán-kormány bukását és saját hatalomszerzésüket remélik. Mindegy, milyen áron. A nagy részük nem is fogja fel ezt az árat (a Gelencsérek, Tomposok, Fekete-Győrök, Tordaik, Hadházyk és hasonlók), mert egész egyszerűen buták. De annyira megtetszett neki a képességeiket jelentősen meghaladó pozíció és hatalom lehetősége, hogy egyre jobban lovallják bele magukat. A másik részük (Gyurcsány, Dobrev, Cseh, Donáth és a többiek) nagyon is felfogja, hogy a háborúsdival milyen árat fizetünk, de ettől még lelkesednek érte. Ugyanúgy a gátlástalan hatalomvágytól fűtve. Csak ők nem buták, hanem morális elmebetegek (»moral insanité«). És akkor ott van még Karácsony, valahol a kettő között. Nem segghülye, de nem is teljesen moral insanité – egyszerűen csak annyira hiú és nárcisztikus, hogy sosem zavarja, milyen áron juthat hatalomhoz.”

Nyitókép: Mikhail Metzel / SPUTNIK / AFP